Központ
2018. november 19. hétfő, Erzsébet

Kannabisz és szex 

Központ június 20, 2017 Vélemény

Ebben az önmagából kifordult, értékeitől és elveitől meg/fel- és elszabadult világban már nem feltűnő, ha a kivétel szabállyá lesz, és mozdony nélküli szerelvényként rohan az öngyilkos lejtőn a szakadékba.

Ezt jelzi a minap felröppent sajtóhír is, miszerint Magyarországon, ahogyan másutt is, legalizálni szeretnék a marihuánát. Jövőre Kanadában, aztán majd hozzánk is érkezik az „újdonság”. Hisz alapvetően egy gyógyszerként is használatos gyógynövényről van szó. Óh, be aranyos! A marha legeli a füvet, az ember meg szívja…

A liberális gondolkodás, korszellem, és az ezzel járó törvénykezés térnyerése úgy tűnik, hogy nem ismer határt, erkölcsi gátat. A „kutyaharapást szőrével”-mentalitás azt vallja: jobb megengedni – persze eleinte csak bizonyos keretek között –, mert így ellenőrzésünk alatt tarthatjuk. Így volt ez a pornóval, mert attól remélték a szexuális erőszak, betegségek és prostitúció visszaszorítását. Így van ez a kábítószerek esetében is, mivelhogy szerintük a keretek közé szorított, de nem tiltott és törvényesen kapható, adagolt drogok kevesebb bajt-bűnt okoznak, kevesebbe kerül a társadalmi károkozás és kárfelmérés. No meg a gyógyítás.

De ha már kiengedtük a szellemet a palackból, ha már nincs szabály, erkölcsi rend, amihez mérten tiltunk vagy büntetünk, akkor minek megengedni? Nem volna könnyebb hagyni a dolgokat a maguk mentén? Hadd tombolja ki magát a szabad akarat, az inercia, a bűn, az emberben lévő gonoszság mindenestől, gátlástalanul? Elvégre egyszer élünk, nem? Minek törvények, minek az állami berendezkedés, minek a tízparancs, minek az egyház?

Vagy vigyük le Istent a pokolba – ahogyan Szőcs Géza sejteti egyik pamfletjében –, hogy ne legyen az sem Isten nélküli hely? …

Kificamodott érvelése kergeti önellentmondásba korunk emberét. Háborog, hantázik, sztrájkol és fizetésemelést kér. Jogokat követel, tabukat döntöget, morális törvényeket szüntet be és bélyegez elavultnak. Ha zárva van a főajtó, betöri az ablakot, vagy tolvajkulcsot reszel magának. Csak erkölcsösen nem szeretne gondolkodni, beszélni és cselekedni. Nem kellenek már az évezredes szabályrendszerek. Elbizonytalanított, megpuhított, lágy lelkiismeretét is a folyton megalkuvásokhoz alkalmazkodó, érdekek vezérelte döntésekhez idomította. Ebben a korcs, torz, demokráciának csúfolt állapotban nincs senki, semmi tekintély fölötte, sem benne, csak a nárcisztikus egó, amely napjában százszor megfürdeti magát a virtuális képeskönyv tükrében, és begyűjti a lájkadagját, hogy hízzon a mája, teljen el önmagával.

Isten meghalt – mondta annak idején Nietzsche. De tovább is mondta: mi öltük meg!

Attól Isten még van és lesz, mindörökké. És nagybetűvel írandó a neve, akárcsak a Szűzanyáé. Nem úgy, mint a média pünkösdi, somlyói tudósításában. A vadkendert is bizonyára Ő teremtette.

Csak az a kérdés, Isten nélkül mi leszünk-e?

Vagy csak egy füstfelhő marad utánunk, mint Szodomából és Gomorából, miután belecsapott a mennykő.

Sebestyén Péter

Share Button
Ennyien olvasták: 1424

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.