Központ
2017. szeptember 23. szombat, Tekla, Líviusz
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Hétfő
Helyenként felhős

Kannabisz és szex 

Központ június 20, 2017 Vélemény

Ebben az önmagából kifordult, értékeitől és elveitől meg/fel- és elszabadult világban már nem feltűnő, ha a kivétel szabállyá lesz, és mozdony nélküli szerelvényként rohan az öngyilkos lejtőn a szakadékba.

Ezt jelzi a minap felröppent sajtóhír is, miszerint Magyarországon, ahogyan másutt is, legalizálni szeretnék a marihuánát. Jövőre Kanadában, aztán majd hozzánk is érkezik az „újdonság”. Hisz alapvetően egy gyógyszerként is használatos gyógynövényről van szó. Óh, be aranyos! A marha legeli a füvet, az ember meg szívja…

A liberális gondolkodás, korszellem, és az ezzel járó törvénykezés térnyerése úgy tűnik, hogy nem ismer határt, erkölcsi gátat. A „kutyaharapást szőrével”-mentalitás azt vallja: jobb megengedni – persze eleinte csak bizonyos keretek között –, mert így ellenőrzésünk alatt tarthatjuk. Így volt ez a pornóval, mert attól remélték a szexuális erőszak, betegségek és prostitúció visszaszorítását. Így van ez a kábítószerek esetében is, mivelhogy szerintük a keretek közé szorított, de nem tiltott és törvényesen kapható, adagolt drogok kevesebb bajt-bűnt okoznak, kevesebbe kerül a társadalmi károkozás és kárfelmérés. No meg a gyógyítás.

De ha már kiengedtük a szellemet a palackból, ha már nincs szabály, erkölcsi rend, amihez mérten tiltunk vagy büntetünk, akkor minek megengedni? Nem volna könnyebb hagyni a dolgokat a maguk mentén? Hadd tombolja ki magát a szabad akarat, az inercia, a bűn, az emberben lévő gonoszság mindenestől, gátlástalanul? Elvégre egyszer élünk, nem? Minek törvények, minek az állami berendezkedés, minek a tízparancs, minek az egyház?

Vagy vigyük le Istent a pokolba – ahogyan Szőcs Géza sejteti egyik pamfletjében –, hogy ne legyen az sem Isten nélküli hely? …

Kificamodott érvelése kergeti önellentmondásba korunk emberét. Háborog, hantázik, sztrájkol és fizetésemelést kér. Jogokat követel, tabukat döntöget, morális törvényeket szüntet be és bélyegez elavultnak. Ha zárva van a főajtó, betöri az ablakot, vagy tolvajkulcsot reszel magának. Csak erkölcsösen nem szeretne gondolkodni, beszélni és cselekedni. Nem kellenek már az évezredes szabályrendszerek. Elbizonytalanított, megpuhított, lágy lelkiismeretét is a folyton megalkuvásokhoz alkalmazkodó, érdekek vezérelte döntésekhez idomította. Ebben a korcs, torz, demokráciának csúfolt állapotban nincs senki, semmi tekintély fölötte, sem benne, csak a nárcisztikus egó, amely napjában százszor megfürdeti magát a virtuális képeskönyv tükrében, és begyűjti a lájkadagját, hogy hízzon a mája, teljen el önmagával.

Isten meghalt – mondta annak idején Nietzsche. De tovább is mondta: mi öltük meg!

Attól Isten még van és lesz, mindörökké. És nagybetűvel írandó a neve, akárcsak a Szűzanyáé. Nem úgy, mint a média pünkösdi, somlyói tudósításában. A vadkendert is bizonyára Ő teremtette.

Csak az a kérdés, Isten nélkül mi leszünk-e?

Vagy csak egy füstfelhő marad utánunk, mint Szodomából és Gomorából, miután belecsapott a mennykő.

Sebestyén Péter

Share Button
Ennyien olvasták: 1259

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.