Központ
2017. október 23. hétfő, Gyöngyi
Eső
Hétfő
Eső
Eső
Holnap
Eső
Helyenként felhős
Szerda
Helyenként felhős

Karácsonyi nosztalgia

Központ december 22, 2012 Vélemény

Nemes_GyulaKarácsonyi nosztalgia

Dezső betöltötte már a 44. életévét, mégis csak idén végzett egy számítógép-kezelő tanfolyamot. Úgy gondolta, jövő van benne, hisz lassan az egész világot számítógépek vezérlik. A mai világban szinte analfabétának számít, akinek nincsenek legalább alapfokú számítógépes ismeretei. Könnyű a mai gyermekeknek, fiataloknak, hisz már az elemiben tanulják – gondolta –, de amikor ő járt iskolába, még nem is létezett számítógép, vagy legalábbis még nem hallottak róla. Az ember manapság, ha munkahelyet keres, a munkaadó feltételként szabja meg a számítógépes ismereteket.

 

Dezsőt kisgyermekkorában a nagyszülei nevelték, mert a szülők dolgoztak, ingáztak, nem sok idejük volt gyermeknevelésre. Azok voltak élete leggondtalanabb, legboldogabb évei. A régi szép karácsony estéket azóta sem feledi. Nosztalgiával gondol azokra az időkre. Mennyit leste karácsony szombatján az angyalt, mégis mindig elszalasztotta. Abban az időben még nem volt villanyáram a faluban, az emberek petróleumlámpával világítottak. Karácsony estéjén éjfél körül, kezükben viharlámpával fiatal suhancok kántáltak. „Csendes éj, szentséges éj / Mindennek nyugta mély” – énekelték. Minden háznál szívesen fogadták őket, borral, kaláccsal kínálták.  

Ma már ez sem szokás, mint ahogy más hagyományok is „kimentek divatból”. De a nagymama ma is él, s már 88 éves.

– Mire való fiam, az a komputer? – kérdezte Dezsőt, amikor látogatóba ment hozzá. A fiatalember nem győzte sorolni, és magyarázni a számítógép széleskörű hasznát. – Haszontalan dolog az, lelkem, megvoltunk mink anélkül is elég jól. Minek tömöd tele a fejed annyi fölösleges dologgal? – zsörtölődött. Dezső dühbe gurult. – Hogy mondhat ilyet mama, a számítógépet a legnagyobb felfedezésnek tartom! Nélküle egy helyben topogna a világ –vágott vissza türelmetlenül. – És nem volna jobb fiam? – kérdezte mama.

Dezső mérgében hazament, leheveredett a díványra, bekapcsolta a TV-t és gondolkodni kezdett. Egy riportot látott a TV-ben, amely egy öregemberről szólt, akinek a fia is betöltötte már a 100. életévét, s egész életét kecskepásztorként a hegyekben töltötte. Nem volt napirenden a politikával, nem tudott írni-olvasni, de orvosnál sem járt soha életében. Milyen nyugodt, egészséges életet élhetett ez az ember. Terelgette nyáját, kecsketejet ivott, baracklekvárt evett. Nem volt szüksége annyi fölösleges információra, amivel napjainkban teletömjük a fejünket.

– Lehet, hogy jobb volt régen, mama – gondolta Dezső. – Karácsony szombatján fenyőfát díszítettünk. Színes papírt vettünk elő a sifon fiából és belecsomagoltuk a házi csokit. Ezüstszínűre festett diót, almát is aggattunk a fára, és végül a gyertyák kerültek a helyükre. Számomra sokkal hangulatosabb volt, mint manapság az elektromos gömbök, füzérek sokasága.  Vacsora után nagytata imádságot mondott, mi mormogtuk utána, később templomba mentünk, ahol az istentisztelet után a gyermekek karácsonyi dalokat énekeltek. Bizony jobb volt, szebb volt, mama – mondta magában, s elmosolyodott.


Share Button
Ennyien olvasták: 213

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.