Központ
2018. január 23. kedd, Rajmund, Zelma

Kedvezmények, kivételek, előnyök…   

Központ december 28, 2017 Vélemény

Kedvezményes hitel, korkedvezmény utazáshoz, egészségügyi szolgáltatáshoz, adókedvezmény határidő előtti befizetéshez. Az orvos a napokban kedvezményes receptet írt fel.

Soron kívül fogadják a súlyos, sürgősségi ellátást igénylő beteget, soron kívül kiszolgálják a főnököt. Soron kívül fogad az igazgató úr. Egyedi eset, mert ismerőse vagy. Kivételesen, erre az esetre most nem az a jogszabály vonatkozik…

Többletjuttatásban részesülnek, akik nehéz munkát végeztek és hamarabb mehetnek nyugdíjba. Előnyére vált az angol nyelvismeret és a kapcsolati tőke. Családi hátteréből és szakmai tapasztalatából előnye származott. Ma azokat preferálják, akiknek van számítógépes ismeretük. Most már előnye származik abból, hogy annak idején szorgalmasan tanult, és komolyan vette a felkészülést. Előnyére válik a településnek a sok borvízforrás. Hátrányból indult, de előnyre tett szert a többiekkel szemben. A zsűri most az angol kiejtést favorizálta. A hazai pálya előnyét kihasználva győzött a csapat. Előny itt, szerva ott… Ha nálunk vásárol, portékáját kedvezményesen házhoz szállítjuk… Most, a karácsonyi ünnepek előtti árleszállítási hajrában fele annyiért megkapom, mert akciós. Mint a székely bácsi a kocsmában: egyet szólott, s kettőt kapott… Egyet fizetsz, kettőt vihetsz… Minek tolongani az elején?

Elsőbbséget élveznek a nyugdíjasok, a hátrányos helyzetűek, a várandós kismamák, a szegény sorsú gyermekek, a VIP-személyek. A főúton közlekedő autó elsőbbséget élvez a mellékutcából kihajtóval szemben. A csapatban az új, tehetséges játékos elsőbbséget élvezett a régiekkel szemben. Az elnök ma soron kívül fogadta az angol nagykövetet. Olyan kivételes ajánlatot tett, hogy ennek egyszerűen nem lehetett ellenállni. Egyedülálló esettel állnak szemben a szakemberek. Minden szabadnapot utólag le kell dolgozni, leszámítva az ünnepnapokat. Kivételesen ma jókedve volt a szomszédnak. Kivételt képez a törvény alól mindaz, aki… Kivételes bánásmódban részesítette a börtönigazgatóság az egyik foglyot. Kivételesen bántak a baráti ország képviselőjével. Másoktól pénzt fogadott el a szolgáltatásért, de vele kivételt tett.

Mi van akkor, ha ez rám nem vonatkozik? Akkor a kivétel erősíti a szabályt, vagy gyengíti?

Ugye szeretünk elsőbbséget élvezni másokkal szemben? Hamarabb célhoz jutni, kedvezményesebb elbírálásban, nagyobb elismerésben, több jutalomban részesülni, bizony jólesik. Ha újabb kütyüd van, könnyebben feljuthatsz vele a netre, nem?

Szeretjük a rendkívüliségeket, a csodákat, a meglepetéseket. Emeli önbecsülésünket a kitüntetett figyelem, ha előnyben részesítenek, ha kiváltságokkal tisztelnek meg, ha van valahol egy kevés protekciónk. Még az sem baj, ha ez mások kárára történik. Valljuk be: jólesik az exkluzivitás. Jobb kitűnni, felhívni magunkra a figyelmet. Szinte bármi áron. Az csak előnyünkre válhat. Minek kullogni a sor végén, amikor mások lökdösődve is, de tolakodnak, nyomulnak előre? Csak így lehet haladni… Néha ezt ki is használjuk, vagy legalábbis szívesen élünk vele. Milyen büszkék vagyunk magunkra ilyenkor. Titokban összekacsintunk azzal, aki érti a csíziót, a többi meg csak húzza az orrát, és hadd morogjon? Úgy kellett neki, ha idejében nem vette a lapot, s nem volt eléggé rafinált, mint mi. Az ilyen helyzetből profitálni kell. Aki nem akarja, hogy kapcsolatait, pénzét a saját javára fordítsa, az egyszerűen ostoba…  Egyéb sincs a politikai-gazdasági és a mindennapi életben, mint helyzetelőnyt kovácsolgatunk valamiből, úgy hamarabb, a „rövidített” utat járva célt érhetünk. Ennek érdekében egyre csak feszítjük a húrt: minél jobban ki lehessen szélesíteni a kedvezmények és kedvezményezettek körét, ahová mi is szívesen tartozunk. Ugyanez a helyzet már a gyermeknevelésnél is: amikor kezdetben néha eltekintünk a szabálytól, s engedményeket teszünk neki. Gyakorlatilag felmentjük őt a felelősség alól, s mivel nem voltunk következetesek, rájön: így is lehet zsarolni a szülőt. Ráharap a lehetőségre, kihasználja gyengénket, majd fokozatosan, egyre több ajándékot, extrát, kivételt próbál kicsikarni tőlünk. Aztán egy idő után már felmentve érzi magát a szabályok alól, sőt úgy tálalja, hogy ez neki jár…

Ha pedig esetünkben is rendszeresen eltekintenek az előírásoktól, a kivételből csakhamar szabály lesz, egy idő után már rutinossá válik, és minél többünkkel kivételeznek, annál általánosabb lesz a gyakorlat, míg végül az egész törvényt újra kell fogalmazni, mert új helyzet állt elő…

De vajon ez a lelkiéletben is (így) működik? Isten „zónájában” mindig van pardon? Ő is tesz kivételt? Nála is van árleszállítás? Az ún. átlaghívők hátrányba kerülnek az élelmesebbjével szemben?… Nála is vannak kedvezményezettek, akiknek többet elnéz, mint amúgy?… Az, hogy ő megbocsát és szeret minket, feljogosít arra, hogy folyton trükközzünk Vele (is)?… Vajon nem tévesztjük-e össze a szezont a fazonnal, amikor Istenre, egyházra, emberi kapcsolataink legszentebb szféráira is lépten-nyomon át(rá) szeretnők húzni ezt a gondolkodást? Van-e akciós levegővétel? Amikor olcsóbban lélegzem, mint általában? Vannak-e első és másodrangú életek? Megúszható-e a felelősség? Kibújhatunk-e tetteink következményei alól?

Léteznek prémium és fapados emberek? Ami egyeseknek bűn, az másoknak erény?… Lehet-e valami most kedvezményesen jó, ami egyébként rossz? Aki minden vasárnap templomba jár, vagy mindennap imádkozik, annak vannak-e Istennél előjogai? Aki a kötelességét becsületesen elvégzi, az otthon erre külön prémiumot kap? Előnyt kovácsolhat abból, hogy ő betartja a parancsokat? És ezt az előnyt, ő mi alapján akarná elkönyvelni? Aki igyekszik Istent és embertársait szeretve élni, és Krisztus Urunk nyomdokait követi, az felhatalmazva érezheti magát, hogy a többieket kioktassa, nekik dirigáljon, vagy az Istennek tanácsokat adjon? Akkor őt a pap kedvezményesen, vagy ingyen temesse el?

Úgy tűnik, olykor Isten országára is ki szeretnénk vetíteni a mi versenyszellemű, egymást letaposó, egymás életén átgyalogoló, kapitalista farkastörvényeinket. Mintha a szentek az első padsorokban ülnének a mennyben, s a megtért terroristák és gazfickók a hátsó székeken, vagy tán nem is ülnek, csak állnak… Vajon, ha beállok a sorba, hogy velem ne kivételezzenek, hogy ugyanaz a szabály vonatkozzék rám is, ami mindenkire, akkor lúzer vagyok? Tömegember? Letörik a derekam, ha betartom a szabályt, mint a többiek?  Akkor gyáva voltam, mert nem álltam ki magamért? Hisz a többieknek van idejük, nekem nincs időm sorban állni, a soromat kiállni, végigtűrni? Vagy nincs erőm, kedvem végigcsinálni ezt a cirkuszt, és keresek egy könnyebbik megoldást, egy hátsó ki-, bejáratot? Nekem sürgősebb, mint másnak… Felhívok valakit, ő majd intézkedik helyettem. Aztán eldicsekszem másnap, milyen ügyes, szemfüles, talpraesett, életrevaló voltam. Innen egy lépés, hogy lesajnálóan megvessem azokat, akik birkatürelemmel nyelik a port, és sztoikus nyugalommal kivárják, amíg rájuk kerül a sor, mondván: nincs ehhez gyomrom, nálam a cérna rég elszakadt… De hogy tudok hisztizni, okoskodni, kritizálni, ha valami nem a szájízem szerint történik…

Azt mondja Jézus: „Ha mindent megtettetek, akkor is csak haszontalan szolgák vagytok, a kötelességet teljesítettétek.” Lk 17,10

„A világ urai zsarnokoskodnak a népeken… Közöttetek ne így legyen! Aki első akar lenni közületek, legyen a többi szolgája.” Mk 10, 42-45

„Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket…” Jn 13, 34-35

Nos, ezek a Karácsonyi Jézus evangéliumának paraméterei. Kivételesen itt ránk vonatkoznak, nekünk szólnak. Most kedvezményes az akció.

Sebestyén Péter

Share Button
Ennyien olvasták: 455

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.