Központ
2019. október 23. szerda, Gyöngyi

Kell-e nekünk a politikai pluralizmus?

Szentgyörgyi László augusztus 13, 2019 Vélemény

VÉLEMÉNYEM SZERINT

Budapesti sajtós ismerőseimtől az utóbbi időben gyakran hallom a megállapítást, hogy ez az RMDSZ már nem az az RMDSZ, amit én is, ők is annyiszor kritizáltunk. Azt kérdeztem, mikortól számítják a változást. A válasz rövid és velős volt: akkortól, hogy a párt vezetői rendezték a viszonyukat a Fidesszel. Ez pedig nagyjából onnantól datálódhat, amikor Kelemen Hunor váltotta Markó Bélát az elnöki pozícióban.

Hogy mi változott meg azzal, hogy a régi generáció egy sorral hátrébb vonult, nehéz lenne megmondani. Szerintem nem sok. Mert a párt káderpolitikája változatlan maradt, a kontraszelekció továbbra is a szokásos módon működik. Volt időszak, amikor a Fidesz támogatásával valamiféle alternatívát próbáltak gründolni, de a kísérlet nem bizonyult sikeresnek. Hogy ez mennyiben múlott az erdélyi magyar nemzetinek mondott oldal saját alkalmatlanságán, s mennyiben az erdélyi magyar politikai egypártrendszert ravaszul és kíméletlenül működtető „szövetségen”, azt nehéz lenne megmondani. Mindenesetre az tagadhatatlan, hogy ott tettek keresztbe politikai vetélytársaiknak, ahol éppen tudtak. És tudtak. Mindig, minden esetben. Erről az egykori Reform Tömörülés nevű platform tagjai sokat tudnának mesélni.

Sokszor, sokan elmondták, hogy a mindenkori magyar kormányzatnak azt az erdélyi magyar alakulatot kell támogatnia, partnerként kezelnie, amelyik élvezi a választópolgárok támogatását, megszerzi szavazatait, felvállalja érdekeinek védelmét. Ez tiszta sor. Ezen állítással nem lehet vitatkozni. Csakhogy az a helyzet, s ezt még a legelszántabb RMDSZ-es pártkatona sem vitatja, hogy nem egyenlő esélyekkel indulnak a versenybe a vetélytársak, hogy a pálya igencsak lejt.

Az erdélyi magyar politikai képviseletet magának kisajátító RMDSZ a rendszerváltás utáni másfél évtizedet nem töltötte hiába, bebetonozta magát a hatalomba. Szinte teljesen kisajátította a magyar többségű települések helyi önkormányzatait, hivatalait. Egy székelyföldi lelkipásztor jegyezte meg egy alkalommal, hogy egyetért az ellenzéki véleményekkel, az RMDSZ-t elmarasztaló kritikákkal, de értsem meg: neki, s az egyházközségnek az a fontos, hogy a polgármester leaszfaltozza a templomba vezető utat. Ezzel nem tudtam vitatkozni. Mint ahogyan az egykori lapomat időnként zsebből támogató vállalkozó azon kérésével sem, hogy lehetőleg eszünkbe ne jusson a cégét reklámozni, még magánbeszélgetésben se említsük, hogy támogatja az ellenzéki véleményeket.

Ilyen körülmények között már más megvilágításba kerül a tény, hogy az RMDSZ három évtizede uralja az erdélyi magyar politikai porondot. Lehet arra hivatkozni, hogy valamiféle őrségváltás történt a vezetők között, de azt még egy megveszekedett pártkatona sem állíthatja, hogy szakmai kompetenciák alapján történt a vezetői tisztségek leosztása. A legmagasabb pozíciókért talán folyik némi versengés – főleg a törvényhozási helyekért –, de az önkormányzati helyekre már lasszóval fogják a jelölteket.

Annak ellenére van ez így, hogy a szervezet meg a sajtója teljesen uralja a médiaterepet. Még a budapesti kormányhoz közeli tulajdonosi kör birtokában lévő sajtótröszt is igyekszik kesztyűs kézzel bánni az RMDSZ-szel. Mindebből következően úgy fest, hogy az erdélyi magyar politika még nem érett meg a pluralizmusra, itt még az RMDSZ által megtestesített politikai egypártrendszer működik. Annak minden hátrányával.

Share Button
Ennyien olvasták: 804

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.