Központ
2017. december 17. vasárnap, Lázár, Olimpia
Borús
Ma
Borús
Borús
Holnap
Borús
Derült
Kedd
Derült

Kevesen, de főleg nem elegen

Központ február 11, 2012 Vélemény

Molnar TiborKevesen, de főleg nem elegen

Marosvásárhely lakosságának 89,3%-a magyar, 6,7%-a román, 2,4%-a német, a maradék 1,6%-a pedig egyéb nemzetiségű. Nem hibás adatok ezek, csak nem a legfrissebbek – egész pontosan százkét évesek: az 1910-es népszámlálás eredményei. A tavalyi parasztleltár napokban közzétett eredményei már valamivel elszomorítóbbak: 51,96% román és 44, 86% magyar, a maradék hármat találják ki.

 

Ugyanakkor csökkent a lakosság száma, és nem is kicsit: a 2002-es százötvenezerhez képest már csak 127849-en vagyunk, vagyis 22000-rel kevesebben; ez 15%-os fogyatkozás, ami tíz év alatt rengeteg, és nem magyarázható csupán a negatív természetes szaporulattal. Ahogy az 1966-1977 közötti időszakban történt „sokasodás” sem a pozitívval, amikor tizenegy év alatt pikk-pakk negyvennégyezerrel – ötven százalékkal! – lettünk többen, és a magyar lakosság számaránya pont annyival csökkent, amennyivel a románé nőtt. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy említett periódusban az illetékes hivatalok vélhetően több román névre szóló buletint állítottak ki, mint keresztlevelet…

A mostani lelombozó adatok elsősorban a júniusban esedékes helyhatósági választások szempontjából érdekesek, azon belül is a polgármester-választás kapcsán. Induljunk ki abból a premisszából (olyan állítás vagy elképzelés, amelyet igaznak fogadunk el, és gondolkodási alapként használjuk más elképzelések kialakításához), hogy lesz egységes magyar polgármesterjelölt.

Mert a dolgok jelen állása szerint ez egyáltalán nem biztos: e sorok írásakor javában áll a bál, az RMDSZ és az EMNP helyi szervezetei között dúl(-fúl) a nyilatkozatháború, konkrét és (bármilyen!) eredménnyel kecsegtető tárgyalások helyett csak üzengetnek egymásnak, mint Kossuth Lajos a népnek regimentügyben, és az egész, már-már óvodai magasságokba emelkedő csetepaté lassan – egy megbomlott takarítónőhöz hasonlóan – az őrület határát súrolja.

És tartok tőle, hogy Vass Levente „Kiáltvány Marosvásárhelyért” című röpdolgozata sem több pusztába kiált(ványoz)ott szónál, mert a kutyák ritkán veszik jó néven, ha a csont beleszól a marakodásba. Bár ne lenne igazam… De ha ennyivel se érnénk be: a maroknyi székely tüntetni készül a Köcsög utcai egykori RMDSZ-főhadiszállás előtt; az ezzel kapcsolatos megnyilatkozásából nem derül ki, hogy valójában miért, de, ha ő tudja, az nekünk már elég.

Vissza elméleti síkra: egységes magyar jelölt van, június van, verőfény van, vasárnap van, és a vásárhelyi polgárok szorgosan dugdossák az urnákba a dugdosnivalót. No, nem mindenik, csak vagy hatvannégyezer; kábé 50%-os szokott lenni a részvételi arány. Szóval dugdosunk – magyarok, románok vegyesen. És ezen van a hangsúly: mennyire vegyesen, azaz milyen arányban?

Mert az eddigi tapasztalatok szerint nagyjából ugyanannyian járulunk a réshez. Akkor viszont meg vagyunk lőve; igen, eltalálták: az 52-45-ös százalékarány miatt. Abban az esetben, persze, ha a románok mind Floreára, mink pedig ohne kivétel a magyar jelöltre csattintjuk a „VOTAT”-ot, lett légyen az bárki is. Számszerűsítve: ha nem megyünk el legalább 4500-zal többen polgármestert választani, mint ők, akkor üres a szauna, azaz kár a gőzért…

Ha nem késik rettenetesen a Kiszel Tündétlen falinaptárom, akkor most még nincs június eleje; február eleje van. Viszont az óra ketyeg, egyre gyorsabban és egyre hangosabban, mert ez egy ilyen óra. És baromira ideje lenne – kedves RMDSZ, és kedves EMNP – abbahagyni végre ezt a pueril bohóckodást, ezt a szánalmas acsarkodást, és megegyezni a magyar jelölt személyét illetően! A négyezerötszázas problémára majd csak kifundálunk valamit…

Share Button
Ennyien olvasták: 217

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.