Központ
2017. november 17. péntek, Gergő, Hortenzia
Eső valószínű
Péntek
Eső valószínű
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Borús
Vasárnap
Borús

Kicsi a micsi

Ferencz Zsombor március 7, 2015 Vélemény

zsombor_kpont „Tisztelt Kollégák! Szörnyű az, amit most véghezviszünk. Törvényes keretet biztosítunk ártatlan élőlények élvezetből elkövetett tömeges kivégzéséhez, illetve az évmilliók során kifejlődött, csodálatos fajok elpusztításához vagy megtizedeléséhez. (…) Amit ráadásul felüdítő sporttevékenységnek nevezünk.

A vadászat nem sport. A sportban a megmérettetést önként vállalják a felek és tudják, hogy abban részt vesznek. Ha a vadász üldöz egy szerencsétlen állatot, majd csupán élvezetből megöli azt, akkor nem egy egyenjogú ellenfélt győz le, hanem mindössze egy véres, elítélendő cselekedetet hajt végre. Az állatok érző és érzékeny élőlények helyett, a vadászok szempontjából – de a törvény értelmében is – mindössze vadak, védtelen áldozatok, és golyó általi halálra vannak ítélve.”

Ezekkel a szavakkal állt ki Remus Cernea parlamenti képviselő a vadásztörvényt módosító javaslatok, illetve az állatok lemészárlásából sportot űző sima bőrűek ellen. Mindhiába. A képviselőház nagyarányú többséggel elfogadta a törvénytervezetet.

Sőt, akadt egy olyan Maros megyei RMDSZ-képviselő is, aki felvállalta a vadászok prókátori szerepét. „A vadászat: vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás.” Ezt a Széchenyi Zsigmond idézetet használta a kortesbeszéde alapjául. Nagyon hangos erdőzúgás lehetett a tisztelt honatya fejében, ha az erdélyi magyar kisebbség megbízottjaként a fegyveres erők mellett foglalt állást. Egy olyan egyenlőtlen viszonyban, amelyben egyfelől a kétes módon megszerzett, tehetős anyagiakkal rendelkező, frusztrációiktól ily módon megszabadulni óhajtó, állig felfegyverzett politikusok és üzletemberek, másfelől pedig az ártatlan és védtelen vadállatok, őzek, nyulak és verebek állnak. Mintha az elnyomó többség a kiszolgáltatott kisebbséggel szemben állna. A mélyen tisztelt honatya pedig a győzteseket választotta.

Nehéz lenne kielemezni azt a folyamatot, amelynek során egy kisebbségi politikus annyira megrögzött vadásszá válik, hogy ez számára nem csak egy felvállalt hobbitevékenységet, hanem a parlamenti munkájának az egyik vezérmotívumát is jelenti. Mintha arra kapta volna a felhatalmazást, hogy „ne hagyja a templomot, az iskolát és a vadásztársaságot”. Nehéz megtalálni azokat az okokat, amelyek egy normális embert a vadászmezőkre terelnek, amelyek a kiváltságos fegyverhasználatra és a kiszolgáltatott élőlények elpusztítására késztetnek. Minden bizonnyal valamilyen hiányérzetet, frusztrációt vagy kisebbségi érzést rejtenek. Amit az érintettek – természetesen – nem ismernek be.

Minden embernek szíve joga azt csinálni a szabadidejében (a törvényes keretek között), amit akar. Halászni, vadászni vagy akár madarászni. Ellenben akkor, ha „különféle véletlenek egybeesése” folytán politikai szerephez jut, ráadásul egy erdélyi magyar érdekképviseleti alakulat színeiben, akkor találjon magának jobb elfoglaltságot, mint a vadászok pátyolgatása. Nem szorulnak ők a mi támogatásunkra, hiszen a határozataikat Széchenyi idézete nélkül is meghozták volna. A közösségünkre nem jellemző, hogy vérszomjas vadászként lessük a vadakat. A képviselő úrnak pedig illene már több időt áldoznia erre a puskaporos hobbira.

Share Button
Ennyien olvasták: 387

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.