Központ
2017. november 23. csütörtök, Kelemen, Klementina
Helyenként felhős
Ma
Helyenként felhős
Borús
Holnap
Borús
Helyenként felhős
Szombat
Helyenként felhős

Kommunizmus vs. korrupcionizmus

Központ január 10, 2013 Vélemény

Kommunizmus vs. korrupcionizmus

ppKözvélemény-kutatási adatok szerint a romániai lakosok fele – sőt az erdélyi magyarok 38 százaléka! – visszasírja a kommunizmust, és rosszabbnak látja a jelenlegi társadalmi és politikai berendezkedést, mint a rendszerváltás előtti helyzetet. Jelentősebb agytorna nélkül rájövünk, hogy ez többnyire az 1989 utáni politikusok szegénységi bizonyítványa… Bár épp a rendszerváltozáskor születtem – és kénytelen vagyok olvasmányélményeimre és mások emlékeire hivatkozni –, engem is gyötör a magyarázatkeresés kényszere: lehetséges-e az, hogy az emberek nosztalgiával gondolnak egy önkényuralmi rendszerre?

A kommunizmust átélők zöme felidézte a biztonságérzetet mint pozitív tényezőt, hisz akkoriban mindenkinek volt munkája, most meg a nyugdíjas korig tartó állás leginkább csak vágyálom. Nem mellesleg, a jelen tükrében jónak ítélik, hogy abban az időben szinte minden polgár többnyire hasonló anyagi körülmények között élt. Érdekes viszont, hogy a diktatúra éveinek nyomorúságos, negatív tapasztalatait kevesen, és azt is nevetve, kikarikírozva mesélték. Így például a sorban állás művészetét, azt az érzéket, amellyel a szardíniás dobozhoz hasonlóan tömött buszon megtalálták a nem létező állóhelyet, a szabadság teljes hiányát, a szakmai fejlődés hivatali akadályozását, a vallás gyakorlásának tiltását, a szekusok folytonos jelenlétét, egyáltalán az olyan korlátokat, amelyek a már demokráciában szocializálódott embernek szinte rémmesének tűnhetnek. Minderre talán az lehet a magyarázat, hogy az idő megszépítette a múlt emlékeit, s különben sem szeretjük a rossz dolgokat felidézni.

De logikusabb magyarázat az, hogy a demokrácia, a szabadpiaci verseny bevezetése nem a szabadság és a jólét kiteljesedését eredményezte, hanem a korrupciót növelte! A kommunizmusban pedig mindenki benne volt a „korrupciós” buliban: ahhoz, hogy az átlagpolgár hozzájusson egy kiló cukorhoz, Kenthez, egy csomag vajhoz, egy rúd szalámihoz, egy fürt éretlen banánhoz, három nap betegszabadsághoz, csúsztatnia kellett valamit pult alatt. Működött az „illegális” cserekereskedelem, és ez a kollektív cinkosság az együvé tartozás érzését keltette, még ha bizarr formában is.

De lehetségesebb indok az, hogy az emberek csak látszólag sírják vissza a kommunizmus időszakát, sokkal inkább ezzel a jelen politikai osztályt, helyzetet vetik meg.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy országunkban nincs kultúrája a demokráciának, ennél fogva csak mímeljük azt. S bár Arisztotelész szerint a politeia vezet a jó és stabil államhoz, a romániai tradíciómentes „népuralom” épp a görög tudós által illegitimnek és instabilnak minősített „csőcselékek uralmát” vonta maga után. Amikor olyan emberek kerülnek kormányrúdhoz, és gyakorolják a közvetlen hatalmat, akik nem rendelkeznek megfelelő politikai jártassággal és képzettséggel, és akik kizárólag turistaként sétafikálhatnának a Parlamentben. A kommunizmus visszasírása feléjük intő jel, és semmiképp sem óda a Kárpátok Géniuszához.

A másik magyarázatot, éppen mi, a „popor” adjuk, hisz tapasztaljuk nap mint nap, hogy a diktatúra után hirtelen nyakunkba szakadt demokráciával nem tudunk mit kezdeni…  Még mindig várjuk, hogy irányítsanak, hogy megmondják, mit csináljunk, vagy éppen kire szavazzunk. Nem vagyunk képesek önállóan gondolkozni, és várjuk a „fentről” jövő egyszerű válaszokat. De mi lesz, ha egy – egyelőre vegetáló, lappangó – szélsőséges csoport karizmatikus diktátora fogja ezeket a válaszokat nekünk megadni, és mi leborulunk előtte?


Share Button
Ennyien olvasták: 285

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.