Központ
2019. június 18. kedd, Arnold, Levente

Komolytalan társaság   

Szentgyörgyi László június 14, 2019 Vélemény

VÉLEMÉNYEM SZERINT

Sűrű volt a tavasz, a nyárelő politikai eseményekben. Először az EP-választásokat megelőző kampány kötötte le a figyelmünket – már akinek, tehető hozzá, hisz voltak szép számban közömbösek, akiket ez sem billentett ki komfortzónájukból –, majd az RMDSZ által a Kárpátokon túli megyékben szerzett minden eddiginél magasabb számú szavazata foglalkoztatta a közvéleményt.

Aztán, mielőtt még bárki is messzebbmenő következtetések levonására kényszerült volna – a legviccesebb magyarázatot Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármestertől olvastuk, aki szerint feltételezhetően Orbán Viktor regátbeli népszerűségének tudható be a harmincezernyi román voks –, következett az Úzvölgyében megesett szégyen. Annyi biztos, égbekiáltó volt, ami történt. Lehet sok mindennek nevezni: pogromnak, temetőostromnak, történelemhamisítási kísérletnek. A leginkább azonban ki tudja, ki/kik által megrendelt etnikai színezetű provokációnak. Mindenesetre valakik nagyon örülhettek neki. Kövezzenek meg érte, de megkockáztatom: úgy kellett ez az RMDSZ-nek, mint egy falat kenyér…

Mindeközben Marosvásárhely magyarsága – beleértve a nem túlzottan elhivatott politikumot is – mély apátiába süllyedve tekint a soron következő választások elé. Az még érthető lenne, hogy az őszi államfőválasztás nem kifejezetten mozgatja meg a magyar közösséget –megszokhattuk, hogy ez nem rólunk szól, még akkor sem, ha ezt próbálnák elhitetni velünk az érdekeltek –, az már viszont érthetetlen, hogy egy esztendővel a helyhatósági választások időpontja előtt még nem tudni, kit indít az RMDSZ polgármesterjelöltként. A többi pártocskáról – Erdélyi Magyar Néppárt, Magyar Polgári Párt – már nehezen feltételezhető, hogy esélyes jelölteket lennének képesek állítani, ők már pusztán csak alibi politizálásra képesek.

Polgármesterjelöltje ugyan nincs az RMDSZ-nek, elmozdíthatatlan alpolgármestere viszont van. Mert hát azt kell mondanunk, Makkai Grigore bizony elmozdíthatatlannak bizonyult, legalábbis a megyei szervezet minden ilyen irányú felszólítása ellenére sem hajlandó lemondani tisztségéről. Múlt év végén belengették ugyan az RMDSZ-ből való kizárásának lehetőségét – az erre vonatkozó indítványról maga Péter Ferenc, a megyei szervezet elnöke számolt be a sajtónak –, de erre, fél esztendő eltelte után sem került sor. Úgy tűnik, a kutya, azaz a megyei RMDSZ, illetve annak elnöke, Péter Ferenc ugat, a karaván pedig, azaz Makkai Grigore alpolgármester halad… a maga útján.

Adódik a kérdés: mennyire vehető komolyan egy olyan szervezet – félreértés ne essék: az RMDSZ-ről beszélek –, amelynek megyei elnöke képtelen érvényt szerezni egy kizárásról szóló vezetőtestületi határozatnak? Megmondom: semennyire. Ez pedig sem magára a szervezetre, sem annak megyei elnökére, sem bármely tagjára nem vet jó fényt… Véleményem szerint.

Share Button
Ennyien olvasták: 404

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.