CSAK ÚGY MONDOM
Napjaink legfőbb mumusa a koronavírus, vagy ahogyan hivatalosan nevezik: COVID -19. Kínai felbukkanása óta rettegésben tartja az embereket, különösen azokat, akik nem bírnak kellő információkkal. És legyünk őszinték: ki rendelkezik, rendelkezhet kellő tudással a témát illetően? Legfennebb a szakemberek. És ez esetben – lévén, hogy teljesen új, eddig ismeretlen törzsről van szó – még ők sem. Az ismeretlentől pedig – mert hát ilyen az ember – természetesen félünk. Mert ki tudja?
A rémhír pedig a mai digitalizált világban terjed, mint a futótűz. Vagy annál is gyorsabban. Sőt: pusztítóbban. A közösségi médiában rémisztőbbnél rémisztőbb hírek terjednek – akár a vírus, vagy annál is gyorsabban –, s okoznak pánikot a lakosságban. Ami szinte törvényszerű következmény. A kérdés: mennyire vannak felkészülve az ilyen rendkívüli esetekre az államok? Mert minden az érintett hatóságok első reakcióin múlik, az általuk hozott intézkedések vagy azt sugallják, hogy az állampolgár megnyugodhat, mert azok, akik ezért vannak, tudják, mit és miért tesznek. Vagy ellenkezőleg: bizonytalanságot sugallnak, ami aztán érthető módon pánikot vált ki.
A lényeg, hogy – már amennyire lehetséges – felnőttként kezeljék a lakosságot, kellő és rendszeres információkkal lássák el. Ha nem ezt teszik, akkor lábra kelnek az ellenőrizetlen hírek, álhírek és kész a felfordulás. Amint híre ment, hogy nálunk is megvan az első igazolt vírusfertőzött beteg – ennek elkerülhetetlen voltára kellő időben fel kellett volna készíteni a lakosságot –, azon nyomban kitört a pánik. Az ünnepek előttihez hasonlatos módon rohamozták meg a kisebb-nagyobb áruházakat, vásárolták fel elsősorban az alapélelmiszereket, spájzoltak be konzervekből, de az önellátást szolgáló műszaki eszközökből is. Sokan pusztán az esetleges bezártságtól való félelmükben tették, mások attól tartottak, hogy mi lesz, ha a féktelen felhalmozás miatt nekik majd nem marad… És ki lenne az, aki el merné ítélni őket?
Engem az államnak mint gépezetnek az „olajozatlansága” döbbentett meg elsősorban. Most nem állítom, hogy váratlan volt mindaz, ami történt, mert az ellenkezője lett volna az igazán váratlan, ha mindenki megfelelően teszi a dolgát. Talán emlékeznek még a szucsávai esetre, amikor a mentősök az első fertőzésgyanús pácienst a mentőautó feljáróján elejtették. Aztán következett a másik eset, amikor a lakhelyükön elkülönített kínaiak egyszerűen megszöktek a felügyelet alól.
A koronavírus nemcsak a lakosság mindennapjaira van hatással, de a politikai életre is, hiszen a jelek szerint borította az államfő és a liberális párt előrehozott választásokra vonatkozó terveit is. Mondhatnám: Iohannis tervez, a vírus végez… De azért várjuk ki a végét.
Ui. A koronavírusnak a gazdasági életre kifejtett hatásáról talán egy másik alkalommal.
