Központ
2017. november 24. péntek, Emma
Köd
Ma
Köd
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Jórészt felhős
Vasárnap
Jórészt felhős

Lelkük rajta

Központ július 31, 2014 Vélemény

MORGÓ

LaciokLelkük rajta

Talán emlékeznek még az izzadságos igyekezetre, amellyel az RMDSZ sajtója és megmondóemberei az alakulat újabb kormánykoalíciós részvételét próbálták sikerként el- és beadni az erdélyi magyaroknak. Tizenhárom államtitkári és azzal egyenrangú intézményvezetői poszt, illetve három prefektusi tisztség – köztük a Maros megyei – volt az alku eredménye, a kormányralépés ára. Magyarán: ennyiért adták el ismét magukat – nyilvánosan. Hogy a színfalak mögött még miről is folyt az alkudozás, azt talán soha nem tudjuk meg.

 

Mindenesetre a „szövetségi” vezetők példátlan sikerként beszéltek arról, hogy – a 89-es változások óta először – az RMDSZ jelölheti a Maros megyei prefektus személyét. Igaz, nem volt nagy tülekedés a tisztségre jelentkezők között, a kiszemeltek rendre utasították vissza a felkérést, hónapokig folyt a casting, míg végül megállapodtak Nagy András személyénél, aki valóban alkalmasnak tűnne a feladatra.

Csakhogy időközben változott a helyzet, a posztkommunista koalíciós partner egyes környékbeli politikusai arra a következtetésre jutottak, hogy mégsem kellene „átengedni Maros megyét a magyaroknak”.

Az RMDSZ-ben kezdetben igen magabiztosak voltak, mintha fel sem merült volna bennük annak halvány gyanúja sem, hogy a PSD esetleg nem állja szavát. Még akkor sem, amikor főhazudozójuk először az EP-választások utánra tolta ki a kinevezés időpontját, aztán már szó sem volt konkrét dátumról. Az üggyel kapcsolatban a sajtónak nyilatkozó Borbély László, illetve Brassai Zsombor megyei elnök kezdetben még optimisták voltak, úgy vélték, csupán idő kérdése a kinevezés, aztán már megelégedtek azzal, hogy cáfolják a sajtóban megjelent híreket, hogy a PSD-s alprefektust juttatják pozícióba.

Addig-addig halogatták az RMDSZ-es jelölt kinevezését a „partnerek”, amíg végül kiderült: valóban azt akarja a PSD, hogy cseréljék el a Maros megyei prefektusi széket egy másikkal. Feltételezhetően valamely Kárpátokon túli színromán megyére gondoltak. Legutóbb már maga Borbély is elismerte, hogy a „szövetség” folytatott tárgyalásokat e kérdésről a PSD-vel. „Az álláspontok egyelőre nem közeledtek” – jelentette ki az RMDSZ második embere, bár elismerte, hogy a pészédések egyre inkább ragaszkodnak a saját elképzelésükhöz.

Mit jelenthet ez? Az RMDSZ szempontjából nem sok jót, mert világos, hogy Pontáék simán érvényesítik majd akaratukat. Az RMDSZ meg újra – sokadszorra is – lenyeli a békát. Már ha ragaszkodik a kormányzáshoz. Márpedig – elnökének, Kelemen Hunornak az akaratát is semmibe véve – ragaszkodik. „Miazhogy?! Nagyonis!”

A visszavonulást, a megadást vetíti előre Brassai Zsombor kijelentése is, aki miután sokáig hajlíthatatlannak tűnt, most már beletörődni látszik az elkerülhetetlenbe. „Ha a felajánlás olyan politikai alkuhelyzetet teremt, amiből a magyarság nyer, érdemes elgondolkodni rajta” – mondta az RMDSZ Maros megyei elnöke.

Most már csak az a kérdés, hogyan és mit tud nyerni a magyarság az újabb megalázó helyzetből? Mert aziránt semmi kétségem, hogy az RMDSZ korifeusai, akik ebbe a szituációba „belekormányozták” magukat, mint korábban annyiszor, ezúttal is megtalálják a maguk számításait.

Lelkük rajta.

 

 

Share Button
Ennyien olvasták: 238

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.