Központ
2017. szeptember 22. péntek, Móric
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Eső
Holnap
Eső
Eső valószínű
Vasárnap
Eső valószínű

Liberális elmebaj, avagy a túltolt polkorrektség indiszkrét bája

Molnár Tibor január 9, 2016 Vélemény
A politikai korrektség – jelzőként használva: politikailag korrekt, szokásos rövidítése PC (píszí) az eredeti angol political correctness kifejezés alapján – olyan nyelvezetet, politikát, viselkedést, gondolkodást jelöl, amely igyekszik minimalizálni az egyes vallási, etnikai, kulturális vagy egyéb közösségek megsértését. Amerikai közvetítéssel terjedt el a világban: először Mao Ce-tung bátyó Vörös könyvecskéjében jelent meg, onnan vette át az amerikai radikális baloldal a hatvanas években. De más diktátorok és elv-társaik is szerettek polkorrektkedni: a náci rosszaságok a huszadik század legnagyobb népirtását Endlösungnak, azaz végső megoldásnak becézték. Ugyancsak a Wikipédiából tudjuk meg, hogy „a legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy a nyelv korrektté alakítása pótcselekvéssé válik, amely, a gondoskodás látszatának fenntartása mellett, nem orvosolja az eredeti kiváltó problémákat. Továbbá, a korrektség/inkorrektség eldöntésében magukat hivatottaknak érzők – akár jelentéktelen kisebbségként is – megbélyegzéssel és kirekesztéssel elhallgattathatják és tönkretehetik az „inkorrektnek” minősített gondolatok, álláspontok kifejezőit (ami nem politikailag korrekt, az inkorrekt, tehát rossz). A píszí erőltetése tehát maga is a kirekesztést szolgáló nyelvpolitikai fegyverré válhat bizonyos csoportok kezében”. A polkorrektségek, polkorrektkedők látványosan megszaporodtak az elmúlt esztendőben, a migránsválság folyományaként, de már a korábbi években is találunk agyament példákat polkorrektségre, ugyancsak a bevándorlókkal, valamint az „eltérő kultúrájúakkal” kapcsolatban. Például, Nagy-Britanniában néhány éve nem gyártanak malacperselyt; nem vesztődött el a fröccsöntő-matrica, hanem a muszlimok miatt, ugyanis – mint köztudott – az iszlám szerint a disznó tisztátalan állat, ergo a
kinderdisznó is az. Továbbá, Svédországban a „normál” színű sebtapasz mellett barna és fekete színűeket is gyártanak, minekutána egy svéd-néger rádiós mámi szóvá tette, hogy a rózsaszínű kirekesztő (még mielőtt valaki felszisszenne a néger szó láttán: a néger momentán még polkorrekt a magyar nyelvben, egyáltalán nem pejoratív, nem összetévesztendő a niggerrel. Apropó: amerikai hatásra az „indián” is kezd kompromittálódni a magyar nyelvben; mi még indiánosdit játszottunk a kertben gyerekkorunkban, de nem kizárt, hogy a mai gyerkőcök hamarosan már amerikai őslakosost fognak.) Amit szintén nem árt tudni: pár hete már a transzszexuális megnevezés se polkorr, kitaláltak egy új kifejezést a Conchita Wurst-féle lánylegényekre: gender-nonkonform. Nem vicc, tényleg!
És akkor jöjjön a polkorrektség legfrissebb és legcsillogóbb gyöngyszeme, ugyancsak az Egyesült Királyságból: betiltottak egy reklámfilmet a britek karácsony előtt, csupáncsak azért, mert az ünnep eredeti értelmére utalt. Egy keresztény nonprofit szervezet reklámidőt szeretett volna vásárolni a brit mozikban – az illetékes hivatal tagjai hosszas tanakodás után döntöttek: no! Pedig a negyvenhat másodperces reklámfilmecskére még a legelvetemültebb ballibbant se foghatná rá, hogy kirekesztő volna: megjelenik egy szép fiatal pár, akik a kosárban rugdalózó, újszülött csecsemőjüknek örömködnek a karácsonyfa alatt, majd a szereplők fokozatosan átváltoznak Máriává, Józseffé és kis-Jézussá, az otthoni meghitt színhely pedig a betlehemi jászollá. Szöveg nuku, egy halk angyali kórus festi zeneileg alá az idillt, majd a legvégén megjelenik az alábbi felirat: „Christmas starts with Christ” (A karácsony Krisztussal kezdődik). És nem mehetett be! Mert, a hivatalos indoklás szerint, „túl vallásos”.
Nálunk nem viszik túlzásba a polkorrektkedést, szerencsére, ahogy Magyarországon sem. A legérzékenyebb probléma a cigány–roma, roma–cigány kérdés: az érintettek hol az egyiket, hol a másikat kérik ki maguknak, mikor milyen a kedvük. Egyes román vokálpatrióták a roma megnevezés ellen berzenkednek, mondván, hogy így könnyen összetévesztik őket külföldön a romákkal. Mintha csak ezen múlna… „Tűzrőlpattant barna lányok, nyalka szép legények/Csenger táján, hogyha járnak, a csárdába térnek/Két szál füstös vígan húzza, bizsereg a csárdás/Nincs jobb dolga a füstösnek, a tizedik már a ráadás…” – éneklik a mindmáig egyik legnépszerűbb operett-slágerben, a Ringó vállú csengeri violámban. Hogy nem vette még észre senki, hogy ez enyhén tényleg polinkorrekt?
Share Button
Ennyien olvasták: 785

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.