Központ
2017. november 24. péntek, Emma
Borús
Ma
Borús
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Borús
Vasárnap
Borús

Magunk köszöntő

Központ november 7, 2011 Vélemény

LaciMagunk köszöntő

Kétéves a Központ, pontosabban két esztendeje, hogy közel egyéves szünet után, megváltozott arcéllel, megváltozott csapattal újraindultunk. Két év viszonylag nem hosszú idő. És itt a hangsúly most a viszonylag kifejezésen van. Mert az adott gazdasági, társadalmi, politikai körülmények között, akár hosszúnak is nevezhető a hátunk mögött hagyott két év. Sokan hitetlenül csóválták fejüket, amikor híre kelt, hogy a tulajdonos lapkiadásra adta a fejét. Volt, aki túlzott becsvágyat emlegetett, volt, aki a naivaknak kijáró elnéző mosollyal nyugtázta a vállalkozást. De tudok olyanokról is, akik maguk közt fogadást kötöttek, meddig bírjuk: túllépjük-e az egyesztendős évfordulót vagy sem? Hát íme rácáfoltunk a kételkedőkre: két esztendősek vagyunk!

Emlékeztetnék: a Központ akkor indult újra, akkor nyitott új fejezetet a saját, és most már, azt hiszem, bátran kijelenthetjük a vásárhelyi magyar nyelvű sajtó életében, amikor – a gazdasági válság és az elektronikus média előretörésének idejét éljük –, nyomtatott sajtóorgánumok sora került végveszélybe, egyeseket összevontak, mások, a szebb idők reményében, az internetre vonultak át, de volt olyan is, amely megszűnt.

A lapkiadó a megmondhatója, mennyire nem könnyű egy független sajtóorgánum megjelenésének anyagi feltételeit biztosítani. Egy olyan lapét, amely mögül hiányzik mind az RMDSZ által ellenőrzött alapítványi háttér, mind az anyaországi akarat szerint frissen gründolt jobboldali médiabirodalom pénzügyi támogatása.

Ennek ellenére a Központ nyíltan felvállalta a nemzeti, keresztény és konzervatív értékrendet, szembe menve ezáltal a szinte általánosnak számító irányvonallal, az erdélyi médiában is pusztító neoliberális, posztkommunista árral.

A lapszerkesztés során egyetlen parancsot igyekeztünk követni, de azt körmünkszakadtáig, jelesen a deák ferencit: „hazudni pedig nem szabad!” Sem elhallgatni, sem eltussolni semmit, amit fontosnak vélünk, amit az Olvasó fontosnak vélhet. Bírálni pedig elsősorban a hatalmat, a hatalmon lévőket igyekeztünk eddig is, ezt tesszük ezután is.

Mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy „övék a lehetőség, övék a felelősség”. Aki pedig alkalmatlansága okán, netán rosszhiszeműségéből fakadóan nem tud, nem akar élni a lehetőséggel, aki visszaél a választók bizalmával, az ezután is számíthat figyelmünkre: a magunk sajátos eszközeivel felelősségre vonjuk, elszámoltatjuk.

Sokan megorroltak ránk emiatt, sokan próbálnak keresztbe tenni nekünk, sokan vesztünket kívánják. Ami természetesen csak azt a hitet erősíti bennünk, hogy ezek szerint mégsem pusztítottuk a drága nyomdapapírt hiába. Nem fogunk tetszeni minden olvasónak, de nekünk sem tetszik minden olvasó – üzentük a költővel két évvel ezelőtt. Nos, olvasóink is tudják, tapasztalták, sok minden változott azóta körülöttünk, s változtunk magunk is, hiszen szinte kicserélődött a munkatársi gárdánk, de egyvalami változatlan maradt: elszántságunk. Dolgozunk, élni akarunk a lehetőséggel, ami nekünk adatott. A többi majd elválik.

Share Button
Ennyien olvasták: 220

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.