Központ
2018. február 25. vasárnap, Géza

Magyar orvosokra márpedig szükség van

Szentgyörgyi László december 12, 2014 Vélemény

lacikicsiMORGÓ 

Egy társadalom életében nemcsak a gazdaság játszik kulcsszerepet, hanem az egészségügy, oktatás, kultúra is, ezek határozzák meg egy nép/nemzet lelki, erkölcsi, szellemi állapotát, egyben jelenét és jövőjét. Mindez fokozottan érvényes egy etnikai kisebbség, esetünkben az erdélyi magyar nemzeti közösség vonatkozásában.

Az 1989-es romániai rendszerváltás után megfogalmazódott stratégiai célok – autonómia, önálló magyar oktatási rendszer az óvodától az egyetemig stb. – közül igen kevés valósult meg. Ha van adóssága a politikumnak az erdélyi magyar nemzeti közösséggel szemben, akkor azok egyike éppen  a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügye.

A magyar nyelvű orvosképzés leépítése a nacionál-kommunista román oktatáspolitika egyik célja volt, s már-már sikerrel járt. A rendszer bukása után, az emlékezetes 1990-es esztendő diáktüntetései a helyzet súlyosságára, a problémák orvoslásának fontosságára próbálták terelni a politika figyelmét. A márciusi események azonban mintha elvágták volna a fonalat, megtörték a MOGYE magyar diákságának lendületét.

Az RMDSZ által, különösen 1996, az első kormányzati szerepvállalás óta követett politikai vonalvezetés – a kis lépések politikája –, néhány apró részsiker ellenére, nem hozott előrelépést. Ez elsősorban az oktatás területén a legszembetűnőbb: az önálló magyar tannyelvű állami tudományegyetemről már szó sem esik, a MOGYE önálló magyar tagozatának felállítása pedig – bár törvény rendelkezik róla – elbukott a román többségű egyetemi vezetés ellenállásán.

Mindezek ellenére egy ideig örvendetesen nőtt az egyetem magyar diákjainak a részaránya – igaz, az oktatók terén nem sikerült áttörést elérni –, de az utóbbi négy évben ez a folyamat megszakadt, mára újra 25 százaléknyira esett vissza. Az intézmény vezetősége folyamatosan a magyar diákok részarányának leszorításán munkálkodik: a felvételi vizsgák megkönnyítésével ide vonzza a diákokat, újabb és újabb szakokat indít, ahol csak román nyelven folyik az oktatás, bevezeti az angol nyelvű képzést stb.

Mindeközben pedig a politika képtelen bármit is tenni, tehetetlenül nézi, amint az egyetem román többségű szenátusa, az egyetemi autonómiára hivatkozva, megtagadja a törvény előírásainak teljesítését. Ez a kolozsvári Babeş-Bolyain, illetve a marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen nem okozott semmiféle gondot. A kormány pedig, amelynek az RMDSZ is részese, egyszerűen képtelen jogkövető magatartásra bírni az intézményt.

A laikus számára úgy tűnik, a magyar oktatók előtt sem világos, mi lenne a teendő, legalábbis a követendő stratégiával a mai napig adósok. Az intézmény választott vezető tisztségeiről való lemondás látványos lépés ugyan, a média és a társadalom figyelmét valóban az ügy felé fordította, de szinte kizárt, hogy pusztán ennyi eredményhez vezethet. A megoldáshoz ez esetben is csak a közös fellépés vihet közelebb. Ahhoz pedig szükség van az elképzelések összefésülésre, a stratégiára.

Bármely lépés, ami ehhez közelebb visz – amiként a Kultúrpalotában tartott kerekasztal is –, üdvözlendő. Tudjuk, a magyar egyetemi oktatók körében sincs egységes álláspont a probléma megoldását illetően, nem azonos módon ítélik meg sem az egyetem jelenét, sem a jövőjét, olykor személyes érdekeik is keresztezhetik egymást, de ha fontosnak tartják a magyar orvosképzést, akkor addig kell tárgyalniuk, egyeztetniük – először egymás közt –, amíg egyezségre jutnak.

Tartoznak ezzel mind önmaguknak, mind az erdélyi magyar nemzeti közösségnek.

Share Button
Ennyien olvasták: 380

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.