Központ
2019. augusztus 17. szombat, Jácint

Magyarok oltyán szemmel

Központ október 3, 2013 Vélemény

LaciokMORGÓ

Magyarok oltyán szemmel

Az utóbbi időben egymást követik az autonomista törekvéseket támogató akciók. Amióta elveszítette vélt hatalmi pozícióját, azaz kiesett a kormányból, az RMDSZ is mintha elkötelezettebb lenne a kérdés iránt. Legyek jóhiszemű: tegyem fel, hogy egyetértés van az erdélyi magyar politikai alakulatok, társadalmi és civil szervezetek között a célt illetően, s csupán az ahhoz vezető utat képzelik el más és másként. Kényes helyzet, de nem reménytelen. A hasonló ellentétek feloldásának legkézenfekvőbb módja az egyeztetés.  

Hosszú évek bűnös tétlensége után, mára látványosan felgyorsultak az események. Egyelőre nem tudni, mi kényszerítette a politikumot a cselekvés mezejére: a belső meggyőződés, annak felismerése, hogy az idő nem nekünk dolgozik, s ha sokáig halogatják, tárgytalan lesz a követelés, merthogy nem lesz, aki élvezze az autonómia előnyeit, avagy a külső hatás, az a makacsság, amellyel a kormányzat igyekszik tűzzel-vassal átvinni az ország területi-közigazgatási átszervezésére vonatkozó, számunkra semmi jóval nem kecsegtető elképzeléseit. Feltételezésem szerint mindkettő.

Az utóbbi fél esztendő akciói – tüntetések, aláírásgyűjtések stb. – kapcsán a leggyakrabban felmerülő kérdés – legalábbis a szervezők részéről –: kitől származik az ötlet, kié az elsőbbség? A jelek szerint presztízskérdésként kezelik az ügyet, s természetesen egyúttal politikai tőkét is próbálnak kovácsolni saját maguk számára. Pillanatnyilag azon vitatkoznak a különböző akciók kezdeményezői, hogy a székelyföldi autonómiáért, vagy a három megyét – Maros, Hargita, Kovászna – magába foglaló fejlesztési régióért kell és érdemes küzdeni. Véleményem szerint, ha nem tévesztik szem elől, hogy a végső cél csakis az autonómia lehet, s ha futja az erőből, szervezettségből, akkor minden arra érdemes célért ki kell állni. Csakhogy az a szomorú helyzet, hogy a napi megélhetési gondokkal küszködő erdélyi gyalogmagyar egyre közönyösebb a politika, a közélet iránt. A sorozatos kudarcélmények hatásaként ma már nehezen mozgósítható bármire, főleg közösségi célokért való kiállásra nem.

Ismétlem, a közember egyre nehezebben igazodik el a tüntetések, aláírásgyűjtések, európai polgári kezdeményezések között, különösen azok szervezőit, illetve céljait, célszerűségét illetően. Egyelőre a bőség zavarával kell megküzdenie, de – figyelem! –, ha belátható időn belül nem jár valamiféle konkrét eredménnyel az akciózás, akkor könnyen oda juthatunk, hogy kimondja: neki aztán többet ne trombitáljanak!

Mi lenne a megoldás? Egyértelmű: össze kell hangolni a cselekvést. Ehhez tárgyalóasztalhoz kellene ülniük a főbb szereplőknek, s ha a cél közös, akkor közösen kidolgozott stratégiát követve, taktikát alkalmazva folytatni a küzdelmet. Valahogy úgy, ahogyan még a 90-es évek derekán egy oltyán ismerősöm vizionálta, aki csodálattal nyilatkozott a magyar érdekképviseletről, s aki szerint csak látszólagos (volt) a radikális-mérsékelt, vagy ha úgy tetszik kuruc-labanc ellentét a magyarok között, akik jó politikai érzékkel, a helyzet függvényében tudatosan váltogatják a két harcmodort, de sohasem szem elől veszítve a közös célt, a közösség érdekeinek szolgálatát.

Bevallom, akkor nem vitt rá a lelkiismeret, hogy cáfoljam állítását. Arra azért kíváncsi lennék, ma miként lát bennünket.


Share Button
Ennyien olvasták: 317

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.