Központ
2017. december 18. hétfő, Auguszta
Hózápor
Hétfő
Hózápor
Helyenként felhős
Kedd
Helyenként felhős
Jórészt felhős
Szerda
Jórészt felhős

Marosparti „vallásháború”

Központ február 14, 2013 Vélemény

Ferenc ZsomborMarosparti  „vallásháború”

Úgy hozta a sors, hogy a marosvásárhelyi RMDSZ tisztújító gyűlését ugyanabban az időpontban két helyre is összehívták. Egyfelől a római katolikus Deus Providebit Tanulmányi Házba, másfelől pedig a református Vártemplom Diakóniai Otthonába. A katolikusok épületében a központi vezetés támogatását élvező, a hatalmat „visszaszerezni” óhajtó megbízott személyek, a reformátusoknál pedig az eddig megtűrt, de mostantól számkivetett „belső ellenzékiek” gyülekeztek. Közhelynek tűnik, de véletlenek nincsenek. Miért nem történt fordítva a helyszínválasztás? 

 

A város magyar lakosai, a több évszázadon átívelő felekezeti viszályok következtében, nagyjából fele-fele arányban az említett egyházközösségekbe tömörültek. A modernkori fejlődési hullámok azonban a vallási hovatartozás tartalmi kiüresedését és Isten szolgáinak a térvesztését vonták maguk után. Annak ellenére, hogy az egyházak komoly ingatlanállományt szereztek (vissza) maguknak, a híveik mégis eltávolodtak a „nyájtól”, és ma már többnyire külön utakon keresik az anyagi és lelki boldogulásukat. Az említett hasonlóságok mellett néhány eltérő vonás is kimutatható két „főegyházunk” szervezési és vagyonkezelési stratégiái között. A visszaszerzett ingatlanok számát, valamint az önkormányzattól és a magánvállalkozóktól begyűjtött béreket illetően Vásárhelyen valamivel jobban állnak a katolikusok. Ennek a tulajdonjognak azonban nem mi, vásárhelyi katolikusok vagyunk a haszonélvezői, hanem az egyházi vezetők és a klerikális érdekcsoportjaik. A reformátusok sem állnak rosszul, de egy kissé háttérbe szorultak a vásárhelyi „ingatlanversenyben”. Ezzel együtt, mégis ők azok, akik teret biztosítottak a város egyetlen magyar tannyelvű iskolájának. Pontosabban két különálló tanintézménynek, és a katolikus osztályoknak – egy fedél alatt. Mindez annak ellenére történik így, hogy több impozáns iskolaépületet, valamint a pártgyűlésnek helyet adó Tanulmányi Házat is a római katolikusok birtokolják. Így értelmezik manapság a keresztény önfeláldozó magatartást? A Deus Providebit azt jelenti, hogy Isten gondoskodik, de hogyan viselje a Fennvaló a gondunkat, ha a lelkipásztoraink sorra lemondanak a legelőinkről? Nem csoda, hogy ebben a vészhelyzetben szétszéled a nyáj! Másfelől a Diakóniai Otthon jelmondata „A hit, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában”. Vagyis tartalommal kell megtölteni a formát, testtel kell felruházni a lelket, cselekedettel kell alátámasztani a hitet. Hiábavaló a jóakarat, ha nem társul mellé konkrét, megvalósítható cél.

Mit ér a sok egyházi ingatlan, ha valójában kitaszítottnak érzik magukat a hívek? Mit ér a fennhangon kinyilvánított politikai siker, ha gyakorlatilag nem jár semmilyen kézzelfogható eredménnyel? Mit ér a keresztény tanítás, ha az keresztes hadjáratra nevel? Mit ér a tagság kirekesztése által megszerzett hatalom, és mit ér a nyáj, ha azt öncélból megtizedelik?


Share Button
Ennyien olvasták: 195

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.