Központ
2017. augusztus 17. csütörtök, Jácint
Derült
Ma
Derült
Derült
Holnap
Derült
Derült
Szombat
Derült

Marosvásárhely többet érdemel!

Molnár Tibor június 12, 2015 Vélemény

Bizonyára emlékeznek még a fenti elmés megállapításra – Borbély László egyik szlogene volt a 2008-as polgármester-választást megelőző kampányban, az „Adjuk vissza Marosvásárhely régi fényét!” és a „Kitakarítom a városból a szemetet!” mellett. Utóbbi durván áthallásos, ha nem is nevezte nevén a gyereket, mindenki vágta, hogy mire, illetve kire vonatkozik; persze nem tilos az ellenfelet is bevonni saját kampányunkba, de – kiváltképp ilyen formában – semmiképpen sem elegáns. Ahhoz, hogy Marosvásárhely régi fénye helyett végül csak a villanyszámlát kaptuk meg – hiszen Borbély csúnyán kikapott Floreától, akárcsak négy évvel korábban Kelemen Atilla és négy évvel később Frunda –, a címben idézett jelmondat is nagyban hozzájárulhatott: sokan elolvasták, majd lakonikusan megállapították, hogy „szerintem is”, és nem fáradtak el szavazni.

IMG_20150610_160633

Mindazonáltal az akkori és a következő buktának egyéb okai is lehettek, például, a potenciális magyar szavazók jelentős hányada bizonyára nem díjazta különösebben, hogy hiába nyerte meg az akkori magyar alpolgármester, Csegzi Sándor a belső megmérettetést Borbéllyal szemben, végül mégis utóbbit indították az RMDSZ országos csúcsvezetősége, azaz a tulipántos nagykutyák direktívája szerint. Majd négy évre rá „visszaestek régi hibáikba”, mint Tót a Tótékban, amikor az előválasztásokon győztes Vass Leventét az utolsó utáni pillanatban visszaléptették. De nem ám Csegzi javára (aki akkor elvesztette az előválasztást Vass Leventével szemben, ahogy korábban Borbély ővele szemben), hanem a Frundáéra. „Okosan, jogosan”. Szegény Csegzi Sándor polgármester-választásos kálváriája a régi nyuszikás viccet juttatja eszünkbe (amelyben a nyuszika mindenképpen lefal egy taslit a medvétől – ha van sapkája, azért, ha nincs, akkor azért): ha veszít az előválasztáson, akkor azért nem lehet polgármesterjelölt, ha nyer, akkor meg azért.

Fentiek alapján adódik a kérdés: mi a garancia rá, hogy az eleinte május végére tervezett, majd októberre posztponált előválasztás eredményét ezúttal (harmadjára) tiszteletben tartják, és a győztest küldik majd harcba a jövő évi polgármester-választáson? Természetesen az égvilágon semmi – a „harmadik az Isten igaza” mondás bizakodáshoz talán elég lehet, garanciának kevés. Már ha egyáltalán meg lészen tartva ama előválasztás, mert egyáltalán nem biztos, sőt! Ugyanis a „hivatalos” indoklás szerint azért halasztották őszre, mivel kevesen, mintegy 2500-an regisztráltak (az is meglehet, hogy feleannyian se, nem láttuk a listát), ami „nem reprezentatív”, viszont akkor legalább azt tessék megmondani – de jóelőre! –, hogy létezik-e egy, a szervezők által belőtt érvényességi küszöb? Merthogy utólag a három-, öt- vagy tízezerre is simán rá lehet ám fogni, hogy kevés a boldogsághoz. Főleg akkor, ha zömében a néppártos és/vagy a civil jelölt-jelölt „táborából” regisztrálnak; azt nyilván nem kéretik odaírni, hogy az illető kire tervez voksolni az előválasztáson, de manapság pár kattintással azt is megtudni bárkiről, hogy mi a kedvenc színe, nemhogy a politikai hova- vagy hova nem tartozását.

IMG_20150610_160641

Ami pedig a három testőrt, vagyis az eddigi három polgármesterjelölt-jelöltet – Soós Zoltánt, Portik Vilmost és Barabás Miklóst – illeti: nem valami rózsásak a kilátások… Habár mindegyikük lenyilatkozta volt, hogy alulmaradásuk esetén teljes gőzzel fogják támogatni (és nemcsak ők maguk, hanem a mögöttük álló pártok, szervezetek is) a győztest az igazi kampányban, erre azért nem vennénk mérget, legfeljebb valami nagyon enyhét. Már csak azért sem, mert Soós nemrég a Rádió Gagában kijelentette, hogy a másik két jelölt-aspiránssal igen jó, mondhatni baráti viszonyt ápol… Erre még azon a héten a két barátja közül az egyik, a „civil” Barabás Miklós úgy elkezdte savazni a helyi RMDSZ-t, Peti Andást és magát Soós Zoltánt is a kétnyelvű utcanévtáblás mizériával és más, szigorúan piszkos ügyekkel kapcsolatban – egyébként teljesen jogosan – különféle nyílt levelekben, a fészbukon meg egyéb felületeken, hogy az már túlment minden barátságon. Milyen ellenségei lehetnek Soósnak, ha ilyen barátai vannak?

A legnagyobb kihívást azonban nem is a „megfelelő” jelölt megtalálása jelenti, hanem a magyar választók mozgósítása a leendő kampányban, minden korábbinál nagyobb számban. Mivel a marosvásárhelyi magyarság részaránya az 1992-es 52%-ról mostanra 43% alá csúszott, és figyelembe véve a korábbi választási részvételi arányokat, nem túl bonyolult kimatekozni: reális esélyünk Vásárhely visszanyerésére csak és kizárólag abban az esetben lehet, ha jóval több, minimum 7-8000-rel(!) több magyar szavazó pottyant majd az urnákba, mint román. (Mert azt nyilván senki nem gondolhatja komolyan, hogy számottevő román szavazót sikerülne „átcsábítani”, még akkor sem, ha végül Bölöni vagy a klónozott Bernády lesz a magyar jelölt).

Adott hát a feladat: elsősorban nem azokra kell fókuszálni, akik eddig is mindig elmentek szavazni – akik, még ha sírva is ütötték a pecsétet Kelemenre, Borbélyra vagy Frundára, sose maradtak otthon a voksolás napján, és főleg sose szavaztak Floreára. Hanem azokat kellene felrázni, akik mostanáig magasról tettek az egészre, akiket teljesen hidegen hagy a város sorsa, meg hogy ki a polgármester. És ez a felrázás nemcsak a leendő magyar polgármesterjelölt és csapata, a helyi RMDSZ, EMNP, MPP és civil szerveztek dolga, hanem a mi dolgunk is, valamennyiünké. Ha „felülről” nem sikerül, próbáljuk meg „alulról”: magyarázzuk el a magyar kollégának, diáktársnak, szomszédnak, postásnak, vízszerelőnek, taxisofőrnek, hogy Marosvásárhely tényleg többet érdemel.

Magyarázzuk el, hogy az még nem a Kánaán, ha a naftalinos ládából előkotort, lejárt szavatosságú magyarországi énekeseknek tapsikolhat a ligetben, a Marosvásárhelyi Napoknak csúfolt ízléstelen giccsparádén, ha este hét után ingyen spacírozhat be a Víkendre, vagy ha szemszúrásból kihelyeznek négy kétnyelvű utcanévtáblát. Magyarázzuk el, hogy a Várban épített kupolás förmedvény nemcsak esztétikai környezetszennyezés, hanem egyben városunk egyik szimbólumának a megcsúfolása is. Magyarázzuk el, hogy örvendetes új játszóterek kialakítása, de az se ártana, ha a most még a homokozóban gügyögő gyerkőc édesanyja néhány év múlva meg tudná mutatni csemetéjének, kissé elérzékenyülve, hogy melyik bulevárdi akácfa alatti padon üldögélve kérte meg apa a kezét…

Magyarázzuk el, hogy Marosvásárhely és a marosvásárhelyi magyarok ennél, ami most van, sokkal többet érdemelnek! Nem biztos, hogy célravezető lesz, de egy próbát megér.

Share Button
Ennyien olvasták: 560

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.