Központ
2017. november 21. kedd, Olivér
Borús
Ma
Borús
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Helyenként felhős
Csütörtök
Helyenként felhős

Marosvásárhely többet érdemel!

Molnár Tibor június 12, 2015 Vélemény

Bizonyára emlékeznek még a fenti elmés megállapításra – Borbély László egyik szlogene volt a 2008-as polgármester-választást megelőző kampányban, az „Adjuk vissza Marosvásárhely régi fényét!” és a „Kitakarítom a városból a szemetet!” mellett. Utóbbi durván áthallásos, ha nem is nevezte nevén a gyereket, mindenki vágta, hogy mire, illetve kire vonatkozik; persze nem tilos az ellenfelet is bevonni saját kampányunkba, de – kiváltképp ilyen formában – semmiképpen sem elegáns. Ahhoz, hogy Marosvásárhely régi fénye helyett végül csak a villanyszámlát kaptuk meg – hiszen Borbély csúnyán kikapott Floreától, akárcsak négy évvel korábban Kelemen Atilla és négy évvel később Frunda –, a címben idézett jelmondat is nagyban hozzájárulhatott: sokan elolvasták, majd lakonikusan megállapították, hogy „szerintem is”, és nem fáradtak el szavazni.

IMG_20150610_160633

Mindazonáltal az akkori és a következő buktának egyéb okai is lehettek, például, a potenciális magyar szavazók jelentős hányada bizonyára nem díjazta különösebben, hogy hiába nyerte meg az akkori magyar alpolgármester, Csegzi Sándor a belső megmérettetést Borbéllyal szemben, végül mégis utóbbit indították az RMDSZ országos csúcsvezetősége, azaz a tulipántos nagykutyák direktívája szerint. Majd négy évre rá „visszaestek régi hibáikba”, mint Tót a Tótékban, amikor az előválasztásokon győztes Vass Leventét az utolsó utáni pillanatban visszaléptették. De nem ám Csegzi javára (aki akkor elvesztette az előválasztást Vass Leventével szemben, ahogy korábban Borbély ővele szemben), hanem a Frundáéra. „Okosan, jogosan”. Szegény Csegzi Sándor polgármester-választásos kálváriája a régi nyuszikás viccet juttatja eszünkbe (amelyben a nyuszika mindenképpen lefal egy taslit a medvétől – ha van sapkája, azért, ha nincs, akkor azért): ha veszít az előválasztáson, akkor azért nem lehet polgármesterjelölt, ha nyer, akkor meg azért.

Fentiek alapján adódik a kérdés: mi a garancia rá, hogy az eleinte május végére tervezett, majd októberre posztponált előválasztás eredményét ezúttal (harmadjára) tiszteletben tartják, és a győztest küldik majd harcba a jövő évi polgármester-választáson? Természetesen az égvilágon semmi – a „harmadik az Isten igaza” mondás bizakodáshoz talán elég lehet, garanciának kevés. Már ha egyáltalán meg lészen tartva ama előválasztás, mert egyáltalán nem biztos, sőt! Ugyanis a „hivatalos” indoklás szerint azért halasztották őszre, mivel kevesen, mintegy 2500-an regisztráltak (az is meglehet, hogy feleannyian se, nem láttuk a listát), ami „nem reprezentatív”, viszont akkor legalább azt tessék megmondani – de jóelőre! –, hogy létezik-e egy, a szervezők által belőtt érvényességi küszöb? Merthogy utólag a három-, öt- vagy tízezerre is simán rá lehet ám fogni, hogy kevés a boldogsághoz. Főleg akkor, ha zömében a néppártos és/vagy a civil jelölt-jelölt „táborából” regisztrálnak; azt nyilván nem kéretik odaírni, hogy az illető kire tervez voksolni az előválasztáson, de manapság pár kattintással azt is megtudni bárkiről, hogy mi a kedvenc színe, nemhogy a politikai hova- vagy hova nem tartozását.

IMG_20150610_160641

Ami pedig a három testőrt, vagyis az eddigi három polgármesterjelölt-jelöltet – Soós Zoltánt, Portik Vilmost és Barabás Miklóst – illeti: nem valami rózsásak a kilátások… Habár mindegyikük lenyilatkozta volt, hogy alulmaradásuk esetén teljes gőzzel fogják támogatni (és nemcsak ők maguk, hanem a mögöttük álló pártok, szervezetek is) a győztest az igazi kampányban, erre azért nem vennénk mérget, legfeljebb valami nagyon enyhét. Már csak azért sem, mert Soós nemrég a Rádió Gagában kijelentette, hogy a másik két jelölt-aspiránssal igen jó, mondhatni baráti viszonyt ápol… Erre még azon a héten a két barátja közül az egyik, a „civil” Barabás Miklós úgy elkezdte savazni a helyi RMDSZ-t, Peti Andást és magát Soós Zoltánt is a kétnyelvű utcanévtáblás mizériával és más, szigorúan piszkos ügyekkel kapcsolatban – egyébként teljesen jogosan – különféle nyílt levelekben, a fészbukon meg egyéb felületeken, hogy az már túlment minden barátságon. Milyen ellenségei lehetnek Soósnak, ha ilyen barátai vannak?

A legnagyobb kihívást azonban nem is a „megfelelő” jelölt megtalálása jelenti, hanem a magyar választók mozgósítása a leendő kampányban, minden korábbinál nagyobb számban. Mivel a marosvásárhelyi magyarság részaránya az 1992-es 52%-ról mostanra 43% alá csúszott, és figyelembe véve a korábbi választási részvételi arányokat, nem túl bonyolult kimatekozni: reális esélyünk Vásárhely visszanyerésére csak és kizárólag abban az esetben lehet, ha jóval több, minimum 7-8000-rel(!) több magyar szavazó pottyant majd az urnákba, mint román. (Mert azt nyilván senki nem gondolhatja komolyan, hogy számottevő román szavazót sikerülne „átcsábítani”, még akkor sem, ha végül Bölöni vagy a klónozott Bernády lesz a magyar jelölt).

Adott hát a feladat: elsősorban nem azokra kell fókuszálni, akik eddig is mindig elmentek szavazni – akik, még ha sírva is ütötték a pecsétet Kelemenre, Borbélyra vagy Frundára, sose maradtak otthon a voksolás napján, és főleg sose szavaztak Floreára. Hanem azokat kellene felrázni, akik mostanáig magasról tettek az egészre, akiket teljesen hidegen hagy a város sorsa, meg hogy ki a polgármester. És ez a felrázás nemcsak a leendő magyar polgármesterjelölt és csapata, a helyi RMDSZ, EMNP, MPP és civil szerveztek dolga, hanem a mi dolgunk is, valamennyiünké. Ha „felülről” nem sikerül, próbáljuk meg „alulról”: magyarázzuk el a magyar kollégának, diáktársnak, szomszédnak, postásnak, vízszerelőnek, taxisofőrnek, hogy Marosvásárhely tényleg többet érdemel.

Magyarázzuk el, hogy az még nem a Kánaán, ha a naftalinos ládából előkotort, lejárt szavatosságú magyarországi énekeseknek tapsikolhat a ligetben, a Marosvásárhelyi Napoknak csúfolt ízléstelen giccsparádén, ha este hét után ingyen spacírozhat be a Víkendre, vagy ha szemszúrásból kihelyeznek négy kétnyelvű utcanévtáblát. Magyarázzuk el, hogy a Várban épített kupolás förmedvény nemcsak esztétikai környezetszennyezés, hanem egyben városunk egyik szimbólumának a megcsúfolása is. Magyarázzuk el, hogy örvendetes új játszóterek kialakítása, de az se ártana, ha a most még a homokozóban gügyögő gyerkőc édesanyja néhány év múlva meg tudná mutatni csemetéjének, kissé elérzékenyülve, hogy melyik bulevárdi akácfa alatti padon üldögélve kérte meg apa a kezét…

Magyarázzuk el, hogy Marosvásárhely és a marosvásárhelyi magyarok ennél, ami most van, sokkal többet érdemelnek! Nem biztos, hogy célravezető lesz, de egy próbát megér.

Share Button
Ennyien olvasták: 618

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.