Központ
2017. december 18. hétfő, Auguszta
Hózápor
Ma
Hózápor
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Jórészt felhős
Szerda
Jórészt felhős

Mártírvásárhely

Molnár Tibor március 20, 2015 Vélemény

tajbinaA mártír vagy vértanú olyan ember, aki egy eszméért, hitért áldozza életét, „vérével tanúskodik hite, eszméi mellett”; a tántoríthatatlan, áldozatos, önmagát feláldozó hős (néha átvitt értelemben is használják). A keresztények Jézus Krisztust tartják az első vértanúnak; kivégzésének eszköze, a kereszt vallási jelkép lett. Krisztus követőire üldözés várt. Ennek első mártírja Szent István vértanú lett, akit halálra köveztek. Pál apostolt karddal fejezték le, Pétert fejjel lefelé keresztre szegezték, Bertalan apostolt pedig megnyúzták, majd lefejezték. (Wikipédia)

„Martir al neamului, decedat in urma atrocitatilor savarsite de extremistii unguri in Tirgu Mures la 20. martie 1990.” (A nemzet mártírja, aki 1990. március 20-án, a magyar szélsőségesek által elkövetett atrocitások során hunyt el) – ez áll Simion Frandesnek a sírkövén. Simion Frandes egy görgényhodáki ember volt, aki több száz leitatott, analfabéta, Görgény-völgyi társával együtt magyarverni jött Marosvásárhelyre azon a bizonyos, számára végzetes napon. (A román hivatalos verzió szerint nem bennünket megrendszabályozni jöttek tizenhárom autóbusszal, valamint több teher- és személygépkocsival, hanem egy, a Vatra Romaneasca soviniszta egyesület által szervezett népdalestre a Kultúrpalotába, de akkor miért késekkel, husángokkal, fejszékkel, kaszákkal, vasvillákkal felfegyverkezve érkeztek?) Simion Frandes tehát nem mártír, még csak nem is hős, mindössze egy a sok „megvezetett szerencsétlen” közül, akiknek – állítólag – azt hazudták, hogy a városunkban tanuló gyerekeiket a magyarok megverték és kidobták az iskolákból (természetesen szó sem volt ilyesmiről, egyik iskolában sem). Legalábbis utólag ezzel mentegették, mentegetik őket, ami megint csak pofátlan hazugság, hiszen nem huszadikán tette tiszteletét először a mosdatlan, vérszomjas, részeg horda, hanem egy nappal korábban, amikor letéptek minden útjukba kerülő magyar feliratot, és alaposan helybenhagyták Sütő Andrást és a szintén az RMDSZ-székházba szorult társait. Miért nem a kölkeiket keresték a derék vandálok? Mert egyértelműen „rendet csinálni” jöttek – szervezetten, felfegyverkezve, rendőri kísérettel; a gyerekveréses mesét utólag találták ki. Mint ahogy azt is, hogy a huszadikai „Imbratiseaza un maghiar! – Ölelj meg egy románt!” akció extrém változatát mi, a magyarok kezdtük; a sürgősségire szállított első ötven-hatvan sebesült szinte kizárólag mind magyar volt – ha mi rontottunk rájuk, akkor mégis hogy?

Köztudott, hogy az öt halálos áldozatot (három magyar – Gémes István, Csipor József, Kiss Zoltán – és két román) és mintegy háromszáz sebesültet (amiből ötven súlyos vagy nagyon súlyos volt) követelő „összetűzések” után kizárólag magyarokat és magyar cigányokat állítottak bíróság elé és ítéltek el. Túl azon, hogy az események kivizsgálása, a bűnösök, a felbujtók szankcionálása vagy legalább megnevezése a mai napig nem történt meg, egy másik fontos dologról se feledkezzünk meg: a békésen, fegyvertelenül tüntető magyarok jogos önvédelmi helyzetben voltak, amikor rájuk rontottak a vadak! A jogos önvédelem pedig büntetőjogi fogalom, az egyik büntethetőséget kizáró ok. Egy jogállamban, persze, nem itt. Sem akkor, sem most, huszonöt évvel később.

Simion Frandes nem mártír. Gémes István mártír, Csipor József mártír, és Kiss Zoltán mártír. És Marosvásárhely.

Share Button
Ennyien olvasták: 492

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.