Központ
2017. augusztus 18. péntek, Ilona
Derült
Ma
Derült
Derült
Holnap
Derült
Derült
Vasárnap
Derült

Még négy év Florea! Köszönjük, RMDSZ!

Molnár Tibor június 16, 2016 Vélemény

Akik abban bíztak, hogy Soós Zoltánék óvásának lesz bármiféle következménye – a legbízóbb bízók egyenesen a polgármester-választás megismétlésben reménykedtek végtelen együgyűségükben –, azok erőst pofára estek múlt pénteken, amikor a BEC (Biroul Electoral Central, ahová az összes lokális kifogást továbbpasszolták) közölte, hogy minden óvás el vagyon utasítva, és viszontlátásra, találkozunk négy év múlva. Ráadásul még csak meg se lehet támadni a centrális döntést, se (vásár)helyi bíróságon, se Bukarestben, de még Brüsszelben sem, mivel a BEC-nek a választási eredmények hivatalossá nyilvánítása után lejárt a mandátuma, magyarán jogi értelemben megszűnt létezni a következő választásokig. Ki van ez találva!

tulipan

Soós Zoltán, mint köztudott, 3300 szavazattal kapott kevesebbet, mint négy évvel korábban Frunda. Pedig akkor még össze-visszafogás se volt, csak „Váltásmost!”, de nem jött össze a váltás; se akkor, se most. Valószínű, hogy kitántorgott pár vásárhelyi magyar külföldre az elmúlt pár évben, illetve néhány tehetősebb család a város melletti falvakban épített emeletes házakban kezdett régi életet, de háromezer-háromszáz biztos nem. Továbbá az, hogy szoros(nak mondható) volt az eredmény – Florea 1700 szavazattal győzött –, nem Soós érdeme, még csak nem is a kommunikációs zseninek kikiáltott néppárt-szökevényéé, aki beszállt a kampányba egy idő után (egyesek szerint túl későn, mások szerint túl korán, de valszeg egyáltalán nem kellett volna), hanem a mostani polgármester erodálódásának tudható be. (Egyébiránt, annak, hogy valaki 170, 1700 vagy 17 000 vokstöbblettel nyer, a lényeg szempontjából az égvilágon semmiféle jelentősége nincs.) Azt írta a minap egy hathengeres észkombájn „politikai elemző” valamelyik RMDSZ-es szájton, hogy ha még két hetet tartott volna a választási kampány, akkor vidám lett volna a vasárnap, és megnyerjük, mert Zoltán egyre jobban jött felfele. Ezt már sose tudjuk meg. Csak annyit tudhatunk, hogy ha dédnagyanyám nem adta volna le a fakanalat 1990-ben, 97 éves korában, akkor most 123 éves lenne.

Na, és akkor jött minden titkok tudója és minden megmondanivaló megmondója, Kelemen Hunor pártelnök úr, és kitolta borostái közül a tutit: „Dorin Floreával szemben kell többséget alkotni a városi tanácsban. Ez a többség hozzon majd határozatokat, és a polgármester azokat hajtsa végre”. Majd hozzátette, hogy ez azért is tűnik jó megoldásnak, mert a marosvásárhelyi tapasztalat szerint Florea az RMDSZ-es alpolgármesteren keresztül a szövetség önkormányzati frakcióját is „bedarálja”.

Ez most komoly?! Most jöttek rá, így nagyhirtelen, hogy hiba volt hagyni a fedett pályás ígéretbajnokot dísz-alpolgármesterkedni három és fél évig? Mert a „tapasztalat szerint” kábé ezt kódolja. Végül is, jobb későn, mint még később. De azt biza mikor látják be, hogy a 2004-es, 2008-as és 2012-es fiaskó se a magyar választók számlájára írható, hogy nem a mi sarunk? Vajon nem azért nem nyertünk, mert olyan polgármester-jelölteket indítottak az elmúlt három alkalommal (is, a mostani előtt), akikkel elméleti esélyünk se volt kirúgni Florea alól a széket? Vajon nem azért tojtak elmenni szavazni a vásárhelyi magyarok tömegesen az elmúlt másfél évtizedben, mert tudták, hogy kelemenatákkal, borbélylászlókkal meg frundagyörgyökkel kábé annyi esélyünk van nyerni, mint sánta süninek épen átjutni a nyolcsávos autópályán, péntek délutáni csúcsforgalomban? És azt se mérlegelte senki, hogy Soós Zoltán felekezeti (más)hovatartozásán is elhasalhatunk? Merthogy, ha tetszik, ha nem, mondjuk ki végre: erőst sanszos, hogy azon ment el a dolog. Az átlagvásárhelyi magyar nem hülye. Van viszont párezer lájtosan intelligens, aki „én-szektásra-biztos-nem-szavazok” alapon nem járult az urnákhoz. És az pont elég volt a boldogsághoz. Mármint Floreának.

Nem azért nyert ötödjére is, mert verhetetlen. Most verhető lett volna. Nagyon is. Azért nyert, mert mindig verhető jelölteket küld csatába a „Szövetség”. Ama kérdésre, hogy „Vajon miért?”, alighanem mindenki tudja a választ…

A dümbovicás RMDSZ-górékat abszolút nem érdekli Marosvásárhely sorsa. Ahogy az erdélyi magyarok sorsa sem, akiket csikö képviselnek ott Bukurestben, huszonhét éve. Nem azok a szerencsétlen, máról-holnapra élő, megvezetett (kis)nyugdíjas nénik okolhatóak azért, hogy megint Florea lett a polgármester, még ha rá is szavazott egyik-másikuk, hanem a főtulipánosok. Akik azzal döngetik a mellüket, így, a helyhatósági választások után, mindenféle gagyi hirdetésekben, hogy az erdélyi magyarok kilencven százaléka rájuk szavazott. Ez így is van, nem vitatja senki. Csakhogy ez nem az RMDSZ érdeme, hanem az EMNP és az MPP szégyene. Ahogy a „Szövetség” az erdélyi magyarságé.

 

Share Button
Ennyien olvasták: 923

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.