Központ
2018. május 24. csütörtök, Eszter, Eliza

Megértünk a beolvadásra?

Szentgyörgyi László április 27, 2018 Vélemény

VÉLEMÉNYEM SZERINT

Szívem szerint elhagytam volna a cím utáni kérdőjelet, de végül úgy döntöttem: maradjon. Nem másért, de kerülni szeretném, hogy soraim túlzottan lehangolónak tűnjenek. Merthogy a kritikának illik építő jellegűnek lenni. Egyébként is a remény hal meg utoljára – diktálja a kincstári optimizmus. Ismerik: – Mi a helyzet? – Szar. – Bővebben? – Nagyon szar. Hát ez van.

Mi adja mindez apropóját? Nem kell sokáig találgatnia senkinek: mindaz, ami manapság a marosvásárhelyi magyar nyelven folyó oktatás körül történik. Evidencia – bár a jelek szerint az erdélyi magyar politikum erről nem hajlandó tudomást venni! -, hogy kisebbségi helyzetben egy etnikai közösség fennmaradása elsősorban az anyanyelvi oktatás függvénye. Mert az garantálja az etnikai identitás konzerválását. Szellemi, lelki, erkölcsi tartását!

Bevallom: indulatos és valószínűleg sokakkal szemben igazságtalan is vagyok, amikor a városom – egyre kevésbé tartom a sajátomnak – helyzetén kell töprengenem. Ami a római katolikus gimnázium, de főleg az orvosi egyetem körül történik, az nem váratlan. Ne feledjük: azt tudtuk – a nacionálkommunista éra bukásakor nyilvánosságra került dokumentumok is igazolták -, hogy a román politika legfőbb célja: az etnikai homogenizácó címszó alatt megvalósítandó terjeszkedés. Ezt szolgálta az erőszakos iparosítás – hogy csak a vegyipari kombinát felépítésére utaljak -, vagy 1968-ban a Maros Magyar Autonóm Tartomány felszámolása. Az 1989-es rendszerváltoztatás után marad a cél: ennek bizonyítéka mindaz, ami azóta Vásárhelyen – változott módszer szerint – történik.

Az 1990-es esztendő fekete márciusa sorsfordítónak bizonyult a vásárhelyi magyarság életében. Főleg azért, mert az „események” – a félreértés elkerülése végett: a titkosszolgálati irányítás alatt folyó magyarellenes pogromkísérlet – után 10 ezer, más becslések szerint 15 ezer vásárhelyi magyar elhagyta városát. Sajnos, a legtöbbjük az országot is – a tudatilag és szakmailag legjobban felkészült része. Azóta is érződik a hiányuk. Velük, közéletben való részvételük mellett talán az RMDSZ politikája is másként alakult volna… Részvételükkel talán a Markó által említett, a 2000-es választás elbukása után meghirdetett Marosvásárhely-stratéga is megvalósulhatott volna…

De lássuk, mi van most. Szerintem a helyzet szomorú: úgy tűnik, sem a római katolikus gimnázium, sem az orvosi egyetem – amiként a székely szabadság napi felvonulások sem – érdeklik kellőképpen a vásárhelyi és környékbeli magyarokat. Ez pedig az egyetlen lehetséges következtetés levonására kényszerít: egyénenként, családonként ugyan még ellenállunk, de közösségéként nem számítunk – azaz: megértünk a beolvadásra. Véleményem szerint.

Share Button
Ennyien olvasták: 1018

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.