Központ
2017. december 15. péntek, Valér
Eső valószínű
Péntek
Eső valószínű
Jórészt felhős
Holnap
Jórészt felhős
Borús
Vasárnap
Borús

Mementó

Központ március 23, 2012 Vélemény

Molnar TiborMementó

Úgy kezdődött, hogy február elején az emberek felvonulni mentek. Némán, táblák és transzparensek nélkül. Cél: az anyanyelvi oktatás megteremtése. Nem voltak sokan, alig százezren; kezükben gyertya, könyv. Utóbbi az anyanyelvet szimbolizálta.  

Bukarestnek ez nem tetszik. Talán kissé meg is szeppennek. És megszületik a döntés, villámgyorsan: csírájában elfojtani minden hasonló megmozdulást, elvenni a magyarok kedvét bármiféle követeléstől, kollektív jogok revendikálásától. Nem számít, milyen áron. A frissen megalakult Vatra Romaneasca soviniszta szervezetben hemzsegő szekus pribékeket bízzák meg a manipulálással, a provokációval, az uszítással, a gyűlöletkeltéssel. Akik értik és teszik a dolgukat.

Március közepére felgyorsulnak az események: tüntetések és ellentüntetések, szoborrongálások, vadabbnál vadabb, fasisztoid vátrás nyilatkozatok. Aztán tizenkilencedikén elszabadul a pokol: a Vatra tizenhárom busz Görgény-völgyi parasztot hoz a városba Libánfalváról, Görgényhodákról. Letépnek minden magyar feliratot – egy írástudó mutatja nekik, melyek azok –, majd a felbőszült, husángokkal, fejszékkel, ganéhányó villákkal felfegyverkezett horda a Teleki Tékával szembeni RMDSZ-székház felé indul. Bolyait keresik, végül beérik Sütő Andrással és társaival. Az írót félig agyonverik, fél szemére megvakítják. Rajta kívül még vagy kéttucatnyi magyart rettenetesen helybenhagynak: koponyák szakadnak be, fogak repülnek, csontok törnek. Kapanyelekkel, láncokkal, dorongokkal nem lehet finomkodni. A milícia és a katonáság karba tett kézzel, vigyorogva asszisztál.

Huszadikán már kora délelőtt a városháza előtt gyülekeznek a magyarok. Mindenki az előző napi borzalmakról beszél. Számuk délire kábé húszezerre duzzad. A tömegben idősek, nők és gyerekek is vannak szép számmal. Kora délután párszáz fős vátrás tömeg verődik össze a Grand szálló előtt. Mindössze egy vékony, egysoros rendőrkordon választja el őket az ellentábortól. Tettlegességre még nem kerül sor, de egyértelműen érződik, hogy baj lesz. A magyar tömeg és a Marosvásárhelyi Rádió több ízben kéri a katonaság közbeavatkozását, hiába. Végül este fél hat tájékán megérkeznek. Csak nem a katonák, hanem a Maros- és Görgény-völgyi vadállatok. Kaszákkal, vasvillákkal, késekkel rontanak a békés és fegyvertelen magyarokra, akik a nőket és gyerekeket bemenekítik a városházára, majd megfutamodnak. De csak a főtéri padokig, melyeket villámgyorsan szétkapnak, és a vastag lécekkel sikeresen visszaverik az első rohamot. Közben segítségükre sietnének a környékbeli magyar települések lakói, de a katonaság csak a vátrások buszait engedi át. Válaszképpen ők boronákat és farönköket hordanak az útra, több buszt felgyújtanak.    

Jóval sötétedés után harckocsik érkeznek a térre, de a katonák nem szállnak ki, hűvös van már. „Ne féljetek, magyarok, itt vannak a cigányok!” – hangzik fel nem sokkal később az egyik mellékutcából. A döntő fordulat tizenegy óra tájékán következik be, amikor megérkeznek a nyárádmenti és szovátai székelyek. Illemtudó népek, nem üres kézzel jönnek. Percek alatt kiverik a hodákiakat a főtérről, az utcabál véget ér.

A mérleg: öt halálos áldozat, háromszáz sebesült. Kizárólag cigányokat és magyarokat ítéltek el, pedig mindhárom magyar áldozat gyilkosa ismert. Magyarok ezrei menekültek Magyarországra vagy tovább. Az események kivizsgálása a mai napig nem történt meg.


Share Button
Ennyien olvasták: 238

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.