Központ
2017. szeptember 20. szerda, Friderika
Zivatar
Ma
Zivatar
Eső
Holnap
Eső
Jórészt felhős
Péntek
Jórészt felhős

Mennyi az annyi?

Ferencz Zsombor augusztus 28, 2015 Vélemény

zsombor_kpontNem létezik az a gazdasági mutató, amely hitelesen megmondaná, mennyit ér a pénzünk, a tudásunk vagy a vagyonunk. Ma ennyit, holnap annyit, holnapután meg már semennyit. Mert bármikor jöhet egy újabb tőzsdei összeomlás, egy katonai konfliktus, vagy újjáéledhet a görög államcsőd. És akkor minden megváltozik. Elértéktelenedik. Lenullázódik. Közben pedig ingatlanpiaci krízisek, bankbetétkamat zuhanások, energetikai válságok és környezeti katasztrófák fenyegetnek. Így éltünk eddig is, és így lesz ezután is. Bármikor kipukkadhat a légbuborék. És akkor kitör a pánikhangulat, lebénul a globalizált világgazdaság, elpárolognak a dollármilliók.

Pedig az utóbbi évtizedek során rengeteg anyagi forrást fordítottak – főleg a fejlettebb országok közpénzeiből – műszaki-tudományos és gazdasági kutatásokra. Mindhiába. Mit érnek a felfedezések és a Nobel-díjak, az újabbnál újabb energetikai kutatások, hát a gazdasági elemzések és a bonyolult matematikai számítások, ha még mindig az élelem, a víz, az erőforrások és a béke hiánya jellemzi a Földet? Mi értelme van ilyen körülmények között az informatizált társadalom továbbfejlesztésének, az emberi intelligenciába vetett hitnek, a tudományos okoskodásnak, ha a fejlődési mutatók hátrafele mutatnak? Mit kezdjünk a számítógépek fénysebességű kommunikációs képességeivel, ha ez csak egy újabb segédeszköz a lelki problémák elterjedéséhez? Mit kezdjünk az egészségügyi kutatások eredményeivel, ha nincs hozzáférésünk még a legalapvetőbb szolgáltatásokhoz sem, és gyakorlatilag nagyobb veszélyben élünk, mint a korábbi, „átkos” időkben?

Nem kell föltétlenül arra gondolnunk, hogy annyira tehetségtelenek a tudományos világ mai zászlóvivői, akadémikusai, hogy képtelenek lennének az emberi létünk céljaként is meghatározható testi-lelki jólétünk megteremtésére. Minden bizonnyal a legtöbben közülük jóhiszeműen végzik a munkájukat, mindannyiunk boldogulása érdekében. De azt is megállapíthatjuk, hogy sehogy sem akar összeállni a „puzzle”, sőt még az a gyanú is felmerül, hogy minél többet dolgoznak rajta, annál távolabbinak tűnik annak megfejtése. Mintha rossz irányba haladnának. Nekünk pedig, döntési jogoktól megfosztott kísérleti nyulaknak, mindössze a világ trendjeinek, viharainak, válságainak a következményeit kell elviselnünk.

Mint a legutóbbi „tőzsdeválság” kapcsán is. A szuperképzett gazdasági szakértők egyszer csak arra ébredtek rá, hogy sokkal rosszabb irányba halad a kínai gazdaság, mint ahogyan azt korábban vélték. Magyarán: tévedtek. És akkor most hadd zuhanjon az értékpapírok árfolyama. A szakemberek is tévednek, a világgazdaság egyensúlya pedig ilyen könnyen, a tévedések színjátékának köszönhetően, felbomolhat. És hiába csökken a kőolaj hordónkénti ára. A benzinkutaknál mi, egyszerű halandók ebből nem részesülünk. Csak a világválságból, a fizetési eszközeink gyengüléséből, az energiahiányból. Ezért aztán tényleg kár volt kutatással foglalkozni, kár volt egyetemi diplomákat osztogatni. Ilyen körülmények között fölösleges a tudományos-szellemi tevékenységet magasztalni. Lehet, hogy dolgoznak, de a munkájuknak nincs hasznos hozadéka. A kutatás helyett vagy mellett, nem marad más hátra nekünk, mint jobban odafigyelni az ösztöneinkre.

Share Button
Ennyien olvasták: 579

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.