Központ
2018. október 16. kedd, Gál

Mese Gergelyről és a hétfejűről       

Szentgyörgyi László október 11, 2018 Vélemény

Nem tudni, mennyit haladt előre a világbéke ügye – feltehetőleg semennyit –, illetve a két Korea kibékítése azzal, hogy Makkai Gergely alpolgármester, illetve Bakos Levente önkormányzati képviselő, pártbéli elöljáróik kifejezett kérésével szembemenve, csak elutaztak a „Mennyek hírvivője” által összetrombitált szöuli konferenciára, de az tény, hogy ezzel sikerült meglehetősen megkavarniuk a helyi – hogy is mondjam – politikai állóvizeket.

Ne feledjük, Makkai tavaly is járt Koreában, természetesen akkor is közpénzen. Kíváncsi lennék: ha már nincs a tisztség, akkor is marad az elkötelezettsége világbéke-ügyben, s ott lesz jövőre is, immár saját zsebből fedezve a költségeket? Egy hozzá hasonló elszánt békeharcostól ez joggal elvárható lenne. Különösen, hogy megtapasztalhattuk, milyen halált megvető bátorsággal dacol pártbéli feletteseivel, visszautasítva azok felszólítását, hogy mondjon le az alpolgármesteri tisztségről.

De ő – mármint Makkai – nem és nem, még azért sem akar lemondani! Miért is tenné, hisz nem csinált ő semmi rosszat. Legfennebb a közpénzt szórta felelőtlenül és bármiféle haszon nélkül (béke)harcostársával, Bakos Leventével  vállvetve. Ne legyünk igazságtalanok, nem Makkai az egyetlen, akinek nem számít sem a közösség pénze, sem annak véleménye. Sokan vannak, akik úgy vélik, a közösség érdeke háttérbe szorítható, ha a magánérdek – elsősorban a sajátjuk – ezt megkívánja. Ezt tették ez elődök közül is sokan, s feltehetőleg ezt teszik majd az utódok is.

Akkor meg mi a probléma? – gondolhatná Makkai. „Olyan indokkal akarnak eltávolítani a funkciómból, hogy hihetetlenül mély felháborodást okoztam a közvéleményben. Én ennek egyáltalán nem tapasztaltam a tanújelét. (…) Várom azt, hogy hitelesen igazolják ezt a kijelentést” – nyilatkozta a közszolgálati rádióban. Ebből az érvelésből egyetlen következtetés vonható le: emberünk ön- és helyzetértékelése körül valami nagyon hibádzik. Szellemi, lelki, erkölcsi értelemben mintha nem emelkedne fel arra a szintre, ami egy hasonló tisztséget ellátó személy esetében joggal elvárható.

A helyzet jelenlegi állása szerint Makkai – a korábban említett hibás ön- és helyzetértékelése szinte törvényszerű következményeként – pillanatnyilag nemcsak a jóérzéssel, hanem az RMDSZ városi és megyei szervezetével is hadban áll. Ha poénkodni lehet: míg a lovagrend névadója, amelynek Makkai is tagja, a sárkánnyal küzdött meg, addig neki csak a hétfejű RMDSZ jutott… Tegyük hozzá: ez esetben Makkainak még annyi esélye sincs, mint a sárkánynak vala anno.

És végül: a dél-koreai út okozta botrány nem kizárólag Makkairól szól, még csak a vásárhelyi alpolgármesteri székről sem… Annál inkább az RMDSZ megyei és városi szervezetében évek óta mélyülő, rendre szőnyeg alá söpört, megoldatlan problémákról. Olyanokról, hogy miként festenek az alá- és fölérendeltségi viszonyok a két szervezet között, vásárhelyi ügyekben kié a döntés joga, működik-e a pártdemokrácia, egyáltalán van-e szükség rá? Esetleg: hogyan tovább? Mindez jobbik esetben.

Rosszabbik esetben viszont csupán annak eldöntéséről, hogy ki a kakas a szemétdombon.

Share Button
Ennyien olvasták: 398

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.