Központ
2017. szeptember 25. hétfő, Eufrozina, Kende
Borús
Hétfő
Borús
Jórészt felhős
Holnap
Jórészt felhős
Helyenként felhős
Szerda
Helyenként felhős

Mi a teendő?

Központ július 4, 2012 Vélemény

Ferenc ZsomborMi a teendő?

Az utóbbi évek közéleti eseményei olyan kényszerhelyzetet teremtettek, amelyben közösségünk tagjai szinte kötelezőnek tartanak színt vallani, azonosulni vagy elhatárolódni attól a hatalmi politizálástól, amely politikai érdekképviseletünket is meghatározta. Az erdélyi magyarság másfélmilliós lélekszámát úgy kell elképzelni, mint egy piramist, amelynek a csúcsán találhatók azok a személyek, akik már több évtizede „felvállalták” a mi képviseletünket, kapcsolatban állnak a központi és a helyi hatalmi szervekkel, befolyásolják az ott meghozott döntéseket, de felelnek, illetve felelniük is kellene azokért.

 

Ezek a vezetők maguk köré gyűjtöttek egy szűk klientúrát, amelynek tagjai – vállalkozók, újságírók, közéleti személyiségek, pártfunkcionáriusok – szintén hivatásszerűen végzik a hatalom kiszolgálását, és kisebb arányban ugyan, de szintén részesülnek a pártpreferenciális anyagi juttatásokban (a képlet egyaránt érvényes a jobb- és a baloldali erőkre). Valószínűleg mindenikünk rokoni- vagy baráti kapcsolatai között akad néhány személy a fent említett  piramis csúcsából, de a nagy többség mégis csak az „aljából való”, vagyis onnan, ahol nem a politikai hovatartozás függvényében adják a fizetést. Nagyjából öt százalékra tehető a hatalombérencek aránya, de az erdélyi magyarok nagy többsége, már a történelmi- és közösséglélektani szempontok miatt sem sorolható a „kollaboránsok” közé.

Tekintettel arra, hogy a hatalommal való kiegyezés éppen attól a kiváltságtól fosztja meg az „ellenállókat”, hogy számonkérjék a számukra kedvezőtlen döntéseket, ezért választott képviselőink mindenkori hatalomvágya bénítóan hat a hétköznapi emberre. Ilyen körülmények között, amikor mindig egy-egy magyar politikus jelenléte „szentesítette” azokat a testületeket, amelyek  sok esetben ellenünk szólaltak fel, nem állt módunkban ezek ellen kiállni, mert „önmagunkkal”, vagyis az általunk hatalomra juttatott személyekkel kellett volna megküzdeni. Gyakorlatilag egy tudathasadásos állapot az, amivel dolgunk van.  

Számtalan ilyen példa sorolható a döntéshozatali – állami vagy az önkormányzati – tevékenységből. Az RMDSZ állandó hatalmi tényező volt az utóbbi években és újabb kormányzati szerepvállalásra készül. Ilyen körülmények között hogyan tud hitelesen szembeszegülni a román kormány ellenünk irányuló határozataival? Ha annyira szeretik a hatalmat, akkor ki hisz nekik, ha a MOGYÉ-vel kapcsolatos döntések, a legújabb „koncepciós” visszaszolgáltatási perek, a nyárádszeredai „hagymakupolás honfoglalás”, a közintézményekben folyó etnikai tisztogatások, a magyarellenes megnyilvánulások, illetve az egészségügyi szolgáltatások csődje, a nyugdíjak és jövedelmek megnyirbálása, a közpénzek eltékozlása kerül napirendre? Marosvásárhelyen és Erdély szerte már megint hatalmi koalíciókat hoznak létre. Ilyen feltételek mellett kihez fordulunk majd panasszal, ha egy minket érintő probléma megoldását akarjuk elérni (például fűtésgondok, kerülőutak, kerékpáros-közlekedés, beruházások vagy nyelvi egyenjogúság kapcsán)? Amikor képviselőink „lepaktálnak az ördöggel is”, az „alvilági csoportok” érdekeit szolgálják, akkor egyértelmű, hogy az emberek kijátszása és nem kiszolgálása a cél. Ilyenkor mi a teendő?


Share Button
Ennyien olvasták: 204

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.