Központ
2017. augusztus 21. hétfő, Sámuel, Hajna
Eső
Hétfő
Eső
Derült
Holnap
Derült
Eső valószínű
Szerda
Eső valószínű

Minden, ami nem foci

Ferencz Zsombor október 8, 2015 Vélemény

zsombor_kpontLeginkább az aljas cselszövések sorozatához hasonlítható az az eljárás, amelyben az UEFA részesítette a magyar és a román labdarúgó szövetségeket. Előbb szeptember 17-én kitiltotta a nézőket a két válogatott soron következő Európa-bajnoki mérkőzéseiről. A két ország nemzeti tizenegyét érintő sorsdöntő összecsapásról, két teltházra esélyes, vérre menő küzdelemről. Olyan csoportállásnál, amelyben még a régóta várt továbbjutás is elérhető. Aztán mindössze három nappal a mérkőzések kezdete előtt, amikor a finnek már megérkeztek Bukarestbe, és elmentek a Nemzeti Arénába bemelegíteni, a Feröer-szigetek focistái pedig már a Duna parton készítették a szelfijeiket, megszületett a büntetéseket felfüggesztő határozat. Egyformán a románoknak és a magyaroknak. Több mint két héttel az elsőfokú határozat után, illetve mindössze hetvenkét órával a kezdő sípszó előtt. Hurrá! Mégsem lesznek zárt ajtósak a meccsek, mégsem lesznek üresek a nézőterek.

Felmerül a kérdés, hogy miért kellett egy olyan ítéletet meghozni, amelyet gyanús szimmetriával, az utolsó pillanatban, ennyire könnyen fel lehetett függeszttetni? Hogyan lehet komolyan venni azt az európai intézményt, amely a két országra nézve ennyire kártékony döntéseket hozott egy FARE (Football Against Racism in Europe) nevű szervezet anonim megfigyelőjének a feljelentésére? Mint minden ítélőszéken, az UEFA-nál is, már a fellebbezés pillanatában fel kellett volna függeszteniük a megszorító intézkedést mindaddig, amíg megszületik a végleges ítélet. Nem így történt, fontosabb volt a határozatok érvényben tartása, a szurkolók megaláztatása. És kevesebb mint három napot hagytak a jegyvásárlásra, a szállásfoglalásra, az odautazásra. Hogy aztán ott „nemet mondjanak a rasszizmusra”!

Itt valami más is bűzlik, itt valami másnak is történnie kellett. Akárcsak a migránskérdésben, valakik valakiket manipuláltak. Eleinte szükségük volt a migránsokra, hadd jöjjenek, alig várták őket! Aztán panaszkodni kezdtek a hatóságok, hogy nem tudják, mi legyen a követelőző, munkakerülő menekültekkel. Ellentmondóan nyilatkoztak és ellentmondóan cselekedtek. És nem a probléma megoldását keresték, hanem az újabb és újabb krízishelyzetek megteremtését, az ellenőrizhetetlen tömegáradatot, a határok felszámolását. Valakiknek ez kellett, ezért harcoltak, ezért tüntettek. Beengedték a migránsokat, hogy aztán „szétoszthassák” őket. Ugyanúgy, mint a rasszista szurkolók esetében. Előbb bezáratták a kapukat, megalázták a focirajongókat, majd az utolsó pillanatban mégis meggondolták magukat. Nem a szurkolók érdekeit követték, nem a labdarúgást népszerűsítették. Fontosabb volt számukra a „FARE” nevű szervezet anonim feljelentése és a sorsdöntő mérkőzések ellehetetlenítése.

U.i. Szintén a témával kapcsolatos az a kábeltévés harc is, amelynek következtében az erdélyi nézők többségét megfosztották a Bajnokok Ligájának a mérkőzéseitől. Amennyiben az RCS-RDS előfizetőjeként követni szeretnénk a Barcelona, a Real vagy a Bayern mérkőzéseit, akkor a kizárólagos közvetítési jogot magáénak tudható Telekom céggel egy újabb szerződést kell megkötnünk. Szintén az UEFA jóvoltából, annak „közvetítési stratégiájának” köszönhetően. Visszatért a kommunizmus idejéből örökölt (úgy a kábeltévé, mint a többi – víz-, gáz-, villany- stb. –  szolgáltatóra érvényes), monopolhelyzettel való visszaélések ideje.

Share Button
Ennyien olvasták: 862

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.