Központ
2017. augusztus 22. kedd, Menyhért, Mirjam
Eső valószínű
Kedd
Eső valószínű
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Derült
Csütörtök
Derült

Mit csinálnak a lappok Lappföldön? Lappanganak.

Központ december 10, 2011 Vélemény

Molnar_TiborLappföldi rege

Mit csinálnak a lappok Lappföldön? Lappanganak.

Lappföld egy kulturális régió, amely hagyományosan a lappok szállásterülete; Észak-Európában, Skandinávia északi részén található, és négy ország – Norvégia, Svédország, Finnország, Oroszország – területén fekszik. A lappok szétszórtan élnek, és nincsenek többen százezernél.

A lapp polgárt nem ajánlatos lelappozni, mert ezt a nevet megalázónak érzik, helyette a „számi” név használata javallott (mi azonban vállaljuk a reszkírt itt a lapnál, és megmaradunk a lappnál). Lappföldön nem mondható valami eseménydúsnak az élet, egy álmatagon szellentő reumás teknősbéka bármely hétköznapja pörgő akciófilm a lappok mindennapjaihoz képest. Legalábbis általában.

Az emberek zöme nagyjából annyit tud Lappföldről, hogy ott lakik a Mikulás, és kész, passz, ezzel be is érjük. Híres lappokat se ismerünk, annyit viszont mindenképpen illik megemlíteni, hogy Renée Zellweger színésznő lapp származású, valamint Ailo Gaup is, de aki utóbbiról nem most tudja meg, hogy egy író, az még a pityókaföldnél is műveltebb. Vélhetően arról is kevesen hallottak, hogy e nép igen életvidám, kedves, békeszerető; az idegenekkel is mindig előzékenyen, segítőkészen viselkednek (amúgy szegről-végről rokonok vagyunk, ők is finnugor nyelvűek). Amit viszont kifejezetten utálnak a derék lappok: ha kifosztják, meglopják őket. Attól aztán igencsak fel tud menni a cukorkájuk, de fel ám…

Svédország és Finnország egy-egy fél évig tűri és támogatja a bevándorlókat, aztán, ha nem akarnak és nem tudnak beilleszkedni, viszontlátásra! Európa több országából kiebrudalt, barna bőrű családok egy csoportja kiszimatolta ezt a lehetőséget (is): felcihelődtek, és meg se álltak Finnországig, ahol egy fél évig folyósították nekik a „segílyt”, majd Lappföldön keresztül ügyesen átdzsanáztak Svédországba, majd az újabb félév lejárta után vissza ugyanazon az úton a finnekhez. Éveken keresztül űzték ezt a sportot, hathónaponként vándorolva.

Még az is tud annyit, aki az iskolában fel volt mentve földrajzból, hogy Lappföld a sarkvidék széle, a hó és fagy birodalma. Állandóan csontig hatoló, metsző, jeges szelek fújnak, a hőmérő higanyszála még véletlenül se merészkedik soha fagypont fölé (mínusz húsz fok az átlaghőmérséklet, de mértek már mínusz negyvenötöt is), sőt, évente egyszer – januárban – az is előfordul, hogy egyszerűen nem kel fel a nap… egész pontosan huszonöt napig. Évszázados hagyomány nálukfelé, hogy bizonyos távolságokra egymástól pihenőkunyhókat, faházakat talál az eltévedt vagy megfáradt vándor, amelyekben élelmiszer, tüzelő, meleg ruha, víz és az út folytatásához szükséges motoros szán várja a bajbajutottakat, mert a sarki tél nem játék, még a legedzettebb őslakosok számára sem.

Nos, félévente vándorló hőseink is felkeresték ezeket a menedékházakat. És vittek mindent, ami nem volt leszegezve vagy odahegesztve; nem hagytak az esetleges odatévedőknek semmit, hadd fagyjanak meg, hadd vesszenek éhen. Igen ám, csakhogy a fagylalt visszanyalt: a lappok kifigyelték őket. Csendben, türelmesen. Aztán szépen, nyugodtan, egyenként levadászták az egész társaságot. Szó szerint. (Pardon: a máriskókat és a purdékat nem, azokat futni hagyták.) Majd kifektették őket egymás mellé a hóra, ahogy a puskavégre kapott vadállatokat szokás, jegyzőkönyvet vettek fel, és elföldelték a tetemeket. Azon a vidéken így intézik az ilyen ügyeket.

Share Button
Ennyien olvasták: 232

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.