Központ
2017. augusztus 23. szerda, Bence
Helyenként felhős
Szerda
Helyenként felhős
Derült
Holnap
Derült
Derült
Péntek
Derült

Mit ér a jog, ha nem élünk vele?

Központ február 14, 2013 Vélemény

LaciokMit ér a jog,
ha nem élünk vele?

A magyar nyelvű feliratok eltűnése, szándékos eltűntetése miatt háborgott nemrég az egyik RMDSZ-es megyei képviselő. Történt, hogy az egykori Városháza épületében működő közintézmény igazgatóságainak, ügyosztályainak bejárati ajtairól lecserélték a régi, kétnyelvű feliratokat, s kizárólag román nyelvűekkel helyettesítették. „Elfogadhatatlan, hogy miközben Maros megye magyar lakosságának számaránya jelenleg is 40 százalék fölött van, eltűnnek a magyar feliratok. Az önkormányzathoz nemcsak román, hanem magyar, sőt, roma nemzetiségű polgárok is jönnek ügyintézni(…)”– méltatlankodott Balogh József.

Azt is elmondta, a következő testületi ülésen nemcsak a feliratozást teszi majd szóvá, hanem a szinkrontolmácsolási berendezés használatát is szorgalmazni fogja. „Az anyanyelvhasználatra vonatkozó törvény szerint jogunk van a tanácsüléseken is felszólalni magyar nyelven. Ezt javasolom az RMDSZ-tanácsosoknak, és felszólítom a tanácselnököt, gondoskodjon a jelenleg porosodó fordítói berendezés használatáról” – jelentette ki a képviselő.

Dicséretes az önkormányzati képviselő elszántsága, annak ellenére az, hogy egy kicsit – úgy másfél évtizedet – mintha késett volna vele. A közigazgatási törvény már 2000 óta lehetőséget biztosít a kisebbségi anyanyelvhasználatra. Hogy ezzel eddig – egy-két ritka kivételtől eltekintve – nem éltek választottjaink, az őket, de még inkább a Bukarest kegyeit leső RMDSZ erőtlen, tájba simuló, konfliktust kerülő politikáját minősíti. Hadd idézzem, mit mondott 2000-ben, az említett jogszabály hatályba lépésekor Vásárhely frissen választott alpolgármestere, Csegzi Sándor: „én nem kezdeném azzal, hogy magyarul beszéljek a tanácsülésen. A törvénynek az az elsődleges haszna, hogy bárki az anyanyelvén intézheti el az ügyeit a hivatalban. Első lépésben ezt szeretnénk megkönnyíteni. (…) Úgy kell hát bevezetni a jogszabályt, hogy egyik fél se érezze megtámadottnak magát.”

Nem tudom, mennyire zökkenőmentes az anyanyelven – esetünkben magyarul – történő ügyintézés a vásárhelyi Városházán, azt viszont igen, hogy a román fél – tisztelet a ritka kivételnek – folyton „megtámadottnak” érzi magát, ha törvény adta jogainkkal élni próbálunk. Továbbá: ha már 2000-től, a jogszabály hatályba lépésétől fogva a képviselők magyarul szólaltak volna fel, akkor mára már senki nemzeti érzékenyégét nem sértené, senki nem érezné emiatt „megtámadottnak” magát. Esetleg a legelfogultabb román nacionalisták. A város magyar nyelvű névtáblája mára már senkit nem zavar. Bár néha még lefestik, feltehetően pusztán pedagógiai célzattal: hogy ne feledjük, hol élünk.


Share Button
Ennyien olvasták: 154

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.