Központ
2017. szeptember 21. csütörtök, Máté, Mirella
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Borús
Szombat
Borús

Mit kívánjunk magunknak 2017-re?

Központ január 6, 2017 Vélemény

Ez ám a nehéz kérdés… Feltéve, hogy őszintén akarunk válaszolni, anélkül, hogy magunkat áltatnánk. Hisz jól tudjuk: mindenki jobbra vágyik lelke mélyén, és féltve őrzi merész vagy bátortalan álmait, amelyeket ritkán van alkalma megosztani másokkal. Ismét eltelt egy év, ismét itt van a számadás, a mérlegelés ideje. Az ember ilyenkor elhúzódik a lakás legcsendesebb zugába, magába száll, meghúzza a vonalat, és elkönyveli a dolgok állását. Miután már „megégette” magát, nem kozmetikázza a valóságot, inkább előre tekint. „Vigyázz, mit kívánsz, mert beteljesedik” – nemegyszer hallotta már a mondást, de valójában mégsem érti. Hisz annyi mindent látott, hallott életében, annyi megpróbáltatás és csalódás érte (igaz, sok-sok öröm és vigasz mellett), hogy Isten  tudja, miben reménykedhet, kiben vagy miben bízhat. Ezért hát jobb, ha óvatos. Talán mindannyian így vagyunk ezzel, ám kívánni valamit (még) nem kerül pénzbe. S ha már kívánhatunk, kívánjunk valami jót, tartósat, magasztosat.

De mit kívánhatunk magunknak, családunknak, nemzetünknek vagy éppen a jó öreg Európának?  Mindenekelőtt azt, hogy választott vezetői figyelembe, esetleg emberszámba vegyék a „hétköznapok hőseinek” becézett kisembert! Vagy tán azt, hogy a kampány alatt puffogtatott ígéretek legalább részben valósággá váljanak?! Hogy a becsületesen megszerzett tudás és az áldozatos munka ismét az érvényesülés legfontosabb eszköze lehessen? Hogy a képmutatás, az ingyenélés és a semmitmondás, a megfelelési kényszer végleg kikopjon a gyakorlatból? Hogy a média berkeiben tetten érhető „kettős valóság” képzete egy igazzá forrjon össze?

Egyszerre tán túl sok lenne. Ám ha mégis kívánhatunk valami emberléptékűt, tegyük meg minél hamarabb. Az talán nem túl sok, ha tiszta, felszerelt iskolákat akarunk, felkészült, odaadó pedagógusokkal, boldog és életvidám gyerekekkel. Tán az sem túl nagy kívánság, ha szeretnénk, hogy minél több fiatal maradjon szülőföldjén. Az sem lehetetlen, hogy a polgárok nagyobb számban és nagyobb elszántsággal vessék bele magukat a közügyekbe, és ne csak külső szemlélőkként, a partvonalról fejtsék ki véleményüket. Ha a család, az anyanyelv és a közösség iránti szeretet visszatér a társadalom alapértékei közé, már nyert ügyünk van. És persze: kívánni nem elég, tennünk is kell érte!

Ami öreg földrészünket illeti, csupán egy dolgot kívánhatunk: kevesebb erőszakot, magyarán: békét. Ez ugyanakkor őszinte kommunikációt feltételez Európa lakosságával. Tudnunk kell: merre tartunk, és hogy van-e még esélyünk a valódi békére? Hogy eltűnnek-e a felhők az égboltról, még nem tudni. A 2017-es év vélhetően erre is választ ad majd.

Demeter Attila

Share Button
Ennyien olvasták: 336

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.