Központ
2017. október 23. hétfő, Gyöngyi
Eső
Hétfő
Eső
Eső
Holnap
Eső
Helyenként felhős
Szerda
Helyenként felhős

Náci

Központ december 6, 2012 Vélemény

LaciokNáci

Náci régi ismerősöm, szinte gyerekkorától tudok róla, egy ideig iskolatársam volt, később azonos egyesületnél sportoltunk. Az iskolapadból kikerülve évekig eltűnt a látókörömből. Amikor újra felfigyeltem rá, már jó nevű műszerészként dolgozott, családot alapított, s élte az utolsókat rúgó román nacionál-kommunista éra mindennapjait. Igaz, nem akárhogyan – másokhoz viszonyítva jól. Akkoriban nagy volt a becsülete a hozzá hasonlóan találékony, s a kellő furfanggal is megkent fúró-faragó szakiknak. Aztán jött a gengszterváltás, s Náci körül is nagyot fordult a világ.

 

A kilencvenes évek közepén találkoztam vele, akkor mesélte, megromlott a házassága, elvált, albérletben lakik, de nem tudja, meddig bírja anyagilag. Abból, hogy meghívatta magát egy korsó sörre, következtettem, hogy nincs minden rendben körülötte, hogy nem megy már a szekér úgy, amint korábban… Alig fél évre rá igen lerobbant állapotban találtam, Elmondta: munkanélkülivé vált, a gyár, ahol addig dolgozott bezárt, a munkások utcára kerültek, immár ő is „sommer”. Azt még nem árulta el, de később megtudtam, hogy nem bírta fizetni az albérletet, s az utcán, hajléktalanként tengeti életét.

Következő találkozásunkkor – hét-nyolc éve – éppen a hajléktalanokról, karácsonyukról készültem írni, adatgyűjtő körúton voltam, s a hajléktalanszálló után épp a kövesdombi kocsmák egyikében tájékozódtam. Hát ott gubbasztott a fűtőtest mellett Náci is a sarokban, üres tekintetét rám vetette, de úgy tűnt, nem ismert fel. Leültem mellé, beszélgetésbe elegyedtünk, a harmadik deci után már megszűnt kezének, sőt egész testének korábbi remegése, s halkan, szaggatottan, szinte érzelemmentesen mesélte élete alakulását. A hajléktalan életmódot megunva, visszaköltözött gyergyói származású anyja lakásába, aki röviddel ezután elhagyta az árnyékvilágot. Nácink pedig ott maradt a bankhitelből megelőlegezett lakásban, de mivel munkanélküliként képtelen volt a részleteket törleszteni, magához vette – hogy ne kényszerüljenek albérletbe – egyik lányát. Egy ideig megvoltak úgy ahogy, de a „gyerek” férjhez ment, jöttek az unokák, s Nácinak egyre kevesebb jutott a negyedik emeleti élettérből, mígnem egyszer az ajtón kívül találta magát.

Amikor mindezt elmesélte, nem voltak sem iratai – azokat bosszúból a lánya széttépte –, sem semmije. Úgy tűnt: egészsége is megrendült, ami nem csoda, tekintve életkörülményeit. Azzal váltunk el, hogy amint rászánja magát, megkeres, s megpróbáljuk pótolni azt, ami hiányzik – én a szükséges irataira gondoltam, ő egészem másra –, aztán majd meglátjuk, mihez tudunk kezdeni… Hát nem jelentkezett, látni sem láttam azóta sem…

A napokban, rövid egy hét leforgása alatt kétszer is találkoztunk. Először igen illuminált állapotban találtam, amikor is elmondta: egy gyergyói településen lakik, öt éve nem járt a városban, most is valami hivatalos ügyben volt kénytelen lejönni. Nem ivott öt esztendeje, de most, a vonatra várva, a hideg s az unalom elől betért egy játékterembe, persze vesztére. A nála lévő nem sok, de szegény ember számára mégiscsak jelentős összeget rendre eljátszta, aztán, az emiatti bánatot enyhítendő, inni kezdett – persze játék közben. Aztán „jótét lelkek” megszabadították maradék pénzétől is, nem maradt vonatjegyre sem… Annak pedig legalább három napja – vallotta be. Mit tehettem, kifizettem a menetjegy árát… Bár ne tettem volna.

Két napra rá ismét ott találkoztam vele. Ezúttal elkerült volna – tudom, szégyenében. Harapnivalót vásároltam neki – nem nagyon volt étvágya hozzá, ezért aztán megivott néhány sört, s megígérte, hazamegy – bár nem tudja, hogyan magyarázza majd meg a történteket nagynénjének, akinél most – illetve vásárhelyi kiruccanásáig – lakott. Aztán kikísértem a hajnali vonathoz, sőt annál tovább, egészen kisállomásig… Abban egyeztünk meg, hogy amint hazaér, életjelt ad magáról. Azóta eltelt legalább két hét. Életjel. semmi.

Náci, hol vagy?

Share Button
Ennyien olvasták: 184

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.