Központ
2018. május 22. kedd, Júlia, Rita

Nem ránk tartozik

Szentgyörgyi László november 13, 2014 Vélemény

lacikicsiMORGÓ

Vasárnap újra az urnák elé várnak. Bár – tekintve az első forduló „visszásságait”, főleg azt, ami a diaszpórában történt – könnyen meglehet, hogy egyáltalán nem. Hozzáértők szerint az alacsony részvétel a magát szociáldemokratának tartó nagyobbik kormánypárt jelöltjének kedvez. Mindenesetre azt szögezzük le: a 89-es gengszterváltás utáni idők legszínvonaltalanabb, legpiszkosabb kampányán vagyunk túl, a döntő menetre talpon maradt két jelölt egyike sem tűnik a legalkalmasabbnak a magas tisztség betöltésére. Nekünk, erdélyi magyaroknak pedig egyik sem ígér túl sokat. A számunkra létfontosságú közösségi jogok terén pedig semmit.

Klaus Johannis (vagy inkább Iohannis) első látásra szimpatikus alaknak tűnhet, főleg azért, mert darabosságában, szűkszavúságában, megfontoltságában elüt a ravasz, szószátyár, megbízhatatlan Dimbovita-parti politikusok zömétől, a bukaresti politikai környezettől. Amit polgármesterként Nagyszebenben elért, az valóban figyelemre méltó, s talán nem tévedünk nagyot, ha azt állítjuk, a sikere – különösen a kultúra vonatkozásában – szorosan összefügg azzal, hogy a szász etnikumhoz tartozik. Kérdés: a nagypolitikában mindez mit ér, lehet-e erre alapozva valamit is keresni a bukaresti porondon?

Való igaz, más és más tulajdonságokat, ismereteket, rátermettséget feltételez a polgármesteri, mint az államfői tisztség ellátása. Nem beszélve arról, hogy Romániában a nagy többség számára elképzelhetetlen, elfogadhatatlan, hogy egy nem román (és nem ortodox!) személyt államelnökké válasszanak. Mert lám, éppen etnikai és vallási különbözősége miatt érte, éri a legtöbb nemtelen támadás Johannist. Amit mi, erdélyi magyarok a leginkább kifogásolunk: határozottan elveti az etnikai alapú autonómia gondolatát! Arról, hogy az autonómiák elsősorban etnikai alapon szerveződnek, mintha harangozni sem hallott volna. Pedig ez tőle – szász lévén – jogosan elvárható lenne.

Összegezve, úgy tűnik, Johannisban kóros tüneteket produkál a túlhajtott megfelelési kényszer, úgy gondolja – itt és most valószínűleg igaza van –, hogy a román politikai környezetbe teljesen beépülve, erkölcsben, magatartásban hozzá hasonulva érhet csak célt.

Ellenlábasa, Victor Ponta, a nagyobbik kormánypárt jelenlegi elnöke, a kormány feje nem éppen szilárd jelleméről híres. Sőt, politikai ellenfelei egyenesen álszent, képmutató, gátlástalan és notórius hazudozóként festik le. Annak a bizánci lelkületű, szemforgató politikusnak a mintapéldánya, aki mindig azt mondja, amit a helyzet megkíván, amit hallgatói elvárnak tőle, gyakran nyilvánvaló ellentmondásba keveredik önmagával, de ez cseppet sem zavarja, szemrebbenés nélkül lódít tovább. Közismert: korábban plágiummal vádolták, s az ügyet azóta sem zárták le mindenki számára megnyugtató módon. Az állítólagos hírszerzői múltja alapján ítélve – az akkor hatályos törvényt megszegve ügyészként vállalt titkosszolgálati munkát – nem sokra becsüli a jogkövető magatartást.

Ami az erdélyi magyar jogköveteléseket illeti, azok teljesítésében sem jeleskedik. Sőt, egyenesen ellenzi azokat. Igaz, ha érdekei úgy kívánják, megígér ezt-azt – jut eszembe a mondás: román ember olyan szegény nem lehet, hogy ígérni ne tudjon –, de hogy szavát állja, arra semmi garancia. A MOGYE ügyének megoldását, az önálló magyar karok megalakítását ígérő Ungureanu-kabinet megbuktatásában is döntő szerepet vállalt. Ami pedig az autonómiára, illetve akár egy magyar többségű régió létrehozására vonatkozó kéréseket, követeléseket illeti, azok is süket fülekre találnak nála.

A végére hagytam azt, ami a legvisszataszítóbb: Ponta a választási kampány finisében ellenfele etnikai és felekezeti hovatartozására utalva a román választópolgárokban szunnyadó legprimitívebb ösztönök felkeltésével próbál előnyhöz jutni. Egy etnikai kisebbséghez tartozó, különösen egy magyar ember számára ez elfogadhatatlan.

A fentiek értelmében – erdélyi magyar szemszögből tekintve – nincs jó opció, újra két rossz közül kell(ene) választanunk.  Egyébként úgy vélem, amíg nem kezelnek minket egyenjogú állampolgárokként, nem a mi dolgunk annak eldöntése, hogy ki legyen Románia államfője.

Share Button
Ennyien olvasták: 600

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.