Központ
2017. szeptember 24. vasárnap, Gellért, Mercédesz
Helyenként felhős
Vasárnap
Helyenként felhős
Derült
Holnap
Derült
Helyenként felhős
Kedd
Helyenként felhős

Nem ránk tartozik

Szentgyörgyi László november 13, 2014 Vélemény

lacikicsiMORGÓ

Vasárnap újra az urnák elé várnak. Bár – tekintve az első forduló „visszásságait”, főleg azt, ami a diaszpórában történt – könnyen meglehet, hogy egyáltalán nem. Hozzáértők szerint az alacsony részvétel a magát szociáldemokratának tartó nagyobbik kormánypárt jelöltjének kedvez. Mindenesetre azt szögezzük le: a 89-es gengszterváltás utáni idők legszínvonaltalanabb, legpiszkosabb kampányán vagyunk túl, a döntő menetre talpon maradt két jelölt egyike sem tűnik a legalkalmasabbnak a magas tisztség betöltésére. Nekünk, erdélyi magyaroknak pedig egyik sem ígér túl sokat. A számunkra létfontosságú közösségi jogok terén pedig semmit.

Klaus Johannis (vagy inkább Iohannis) első látásra szimpatikus alaknak tűnhet, főleg azért, mert darabosságában, szűkszavúságában, megfontoltságában elüt a ravasz, szószátyár, megbízhatatlan Dimbovita-parti politikusok zömétől, a bukaresti politikai környezettől. Amit polgármesterként Nagyszebenben elért, az valóban figyelemre méltó, s talán nem tévedünk nagyot, ha azt állítjuk, a sikere – különösen a kultúra vonatkozásában – szorosan összefügg azzal, hogy a szász etnikumhoz tartozik. Kérdés: a nagypolitikában mindez mit ér, lehet-e erre alapozva valamit is keresni a bukaresti porondon?

Való igaz, más és más tulajdonságokat, ismereteket, rátermettséget feltételez a polgármesteri, mint az államfői tisztség ellátása. Nem beszélve arról, hogy Romániában a nagy többség számára elképzelhetetlen, elfogadhatatlan, hogy egy nem román (és nem ortodox!) személyt államelnökké válasszanak. Mert lám, éppen etnikai és vallási különbözősége miatt érte, éri a legtöbb nemtelen támadás Johannist. Amit mi, erdélyi magyarok a leginkább kifogásolunk: határozottan elveti az etnikai alapú autonómia gondolatát! Arról, hogy az autonómiák elsősorban etnikai alapon szerveződnek, mintha harangozni sem hallott volna. Pedig ez tőle – szász lévén – jogosan elvárható lenne.

Összegezve, úgy tűnik, Johannisban kóros tüneteket produkál a túlhajtott megfelelési kényszer, úgy gondolja – itt és most valószínűleg igaza van –, hogy a román politikai környezetbe teljesen beépülve, erkölcsben, magatartásban hozzá hasonulva érhet csak célt.

Ellenlábasa, Victor Ponta, a nagyobbik kormánypárt jelenlegi elnöke, a kormány feje nem éppen szilárd jelleméről híres. Sőt, politikai ellenfelei egyenesen álszent, képmutató, gátlástalan és notórius hazudozóként festik le. Annak a bizánci lelkületű, szemforgató politikusnak a mintapéldánya, aki mindig azt mondja, amit a helyzet megkíván, amit hallgatói elvárnak tőle, gyakran nyilvánvaló ellentmondásba keveredik önmagával, de ez cseppet sem zavarja, szemrebbenés nélkül lódít tovább. Közismert: korábban plágiummal vádolták, s az ügyet azóta sem zárták le mindenki számára megnyugtató módon. Az állítólagos hírszerzői múltja alapján ítélve – az akkor hatályos törvényt megszegve ügyészként vállalt titkosszolgálati munkát – nem sokra becsüli a jogkövető magatartást.

Ami az erdélyi magyar jogköveteléseket illeti, azok teljesítésében sem jeleskedik. Sőt, egyenesen ellenzi azokat. Igaz, ha érdekei úgy kívánják, megígér ezt-azt – jut eszembe a mondás: román ember olyan szegény nem lehet, hogy ígérni ne tudjon –, de hogy szavát állja, arra semmi garancia. A MOGYE ügyének megoldását, az önálló magyar karok megalakítását ígérő Ungureanu-kabinet megbuktatásában is döntő szerepet vállalt. Ami pedig az autonómiára, illetve akár egy magyar többségű régió létrehozására vonatkozó kéréseket, követeléseket illeti, azok is süket fülekre találnak nála.

A végére hagytam azt, ami a legvisszataszítóbb: Ponta a választási kampány finisében ellenfele etnikai és felekezeti hovatartozására utalva a román választópolgárokban szunnyadó legprimitívebb ösztönök felkeltésével próbál előnyhöz jutni. Egy etnikai kisebbséghez tartozó, különösen egy magyar ember számára ez elfogadhatatlan.

A fentiek értelmében – erdélyi magyar szemszögből tekintve – nincs jó opció, újra két rossz közül kell(ene) választanunk.  Egyébként úgy vélem, amíg nem kezelnek minket egyenjogú állampolgárokként, nem a mi dolgunk annak eldöntése, hogy ki legyen Románia államfője.

Share Button
Ennyien olvasták: 425

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.