Központ
2020. április 02. csütörtök, Áron

Nincs új a nap alatt  

Szentgyörgyi László december 23, 2019 Vélemény

CSAK ÚGY MONDOM

Ha minden igaz, jövőben helyhatósági választásokat tartanak. A szabályos időközönkénti megmérettetés a politikai osztály – szinte elitet írtam – megújulásának lehetősége is. Ebből következően a pártok igyekeznek is a tőlük telhető legjobb formájukat hozni erre az alkalomra. Ennek megfelelően azok, akik tudják, a soron következő választásokra való felkészülést az épp lezárult másnapján kell elkezdeni, most nem tesznek mást, mint amit szoktak: kampányolnak. Valami hasonlóval próbálkozik az RMDSZ is Marosvásárhelyen.

Igaz, nem siették el, hisz még a saját belső ügyeiket sem rendezték, de na, az idő sürget, majd lesz valahogy… Hogy miként lehet belevágni egy választási kampányba úgy, hogy nem lehet tudni, ki a párt helyi szervezetének elnöke, legfőbb vezetője, az csak az RMDSZ illetékeseit nem érdekli. Az azért mégiscsak némi visszásságról árulkodik, a játékszabályok semmibevételéről, esetleg azok kreatív kezeléséről, de semmiképpen egy olajozottan működő politikai gépezetről, ha nem tudni, ki viseli a kalapot, kié a döntés joga, és főleg felelőssége. Az a tény, hogy ez idő szerint, a megyei tanácselnökséggel járó bokros teendői mellett, az RMDSZ megyei elnöke, Péter Ferenc diktál az állítólag legnagyobb helyi szervezetben is, nem kimondottan a pártdemokrácia – értsenek bármit is alatta – jele.

Egy választási kampányban talán a legfőbb érv – a mostanában tuti nyerőnek számító megoldás: a választópolgárok rövid távú memóriáját kihasználó, mindenféle alantas emberi érzelmeket felkavaró, főleg a közösségi médiára támaszkodó „újbeszélő” eljárások mellett –, amellyel egy párt, egy jelölt a maga oldalára képes állítani a választókat: a teljesítmény. Marosvásárhely tekintetében azonban sikerekről beszélni – legalábbis a magát az egyetlen hiteles magyar politikai alakulatként beállító RMDSZ esetében – a valóságtól való teljes elrugaszkodást jelentené. Mert az biztos: a római katolikus iskola ügye nem egy kimondott sikertörténet. És most pusztán néhány jelképesnek számító ügyet említek – ígérem: a kimerítő „sikerlista” is sorra kerül.

Amelyről nem hiányozhat a vásárhelyi magyar vonatkozású köztéri szobrok felállításának elmaradása sem. 2016-ban, abból az alkalomból, hogy négyszáz évvel korábban, 1616-ban Bethlen Gábor szabad királyi városi rangra emelte Marosvásárhelyt, az RMDSZ helyi szervezete egész alakos köztéri szobor megalkotására hirdetett pályázatot. A szoborállítás azóta is késik. Mint ahogyan a Bodor-kút se került a helyére… Amiként a Színház-térre tervezett Sütő András-szobor felállítására is várnunk kell. Pedig mindezekre vonatkozóan önkormányzati képviseleti határozat is született már.

„Városunkban túl sokat beszélünk fölösleges dolgokról. A választás tétje egyszerű: a marosvásárhelyi emberek győznek, vagy ugyanazok, akik 20 éve uralkodnak fölöttünk” – üzeni Facebook-oldalán Soós Zoltán, aki – az aláírás értelmében – a marosvásárhelyiek polgármesterjelöltjének tekinti magát. Azért mintha egy kicsit túlzás lenne, nézzen ki-ki körbe maga körül: hány olyan embert tudna megnevezni, aki a maga jelöltjének tekinti Soós Zoltánt? Na ugye!

Share Button
Ennyien olvasták: 464

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.