Központ
2017. szeptember 20. szerda, Friderika
Zivatar
Ma
Zivatar
Eső
Holnap
Eső
Jórészt felhős
Péntek
Jórészt felhős

Ó, vakáció!

Ferencz Zsombor június 13, 2015 Vélemény

zsombor_kpontNem hiába tartja a mondás, hogy a legjobb dolgok az életben nagyon sok pénzbe kerülnek, erkölcstelenek vagy hizlalnak. Ilyenkor, a nyári szabadságok ideje előtt mindenki felteszi magának a kérdést, hogy hova utazzon, kivel, hogyan és mennyiért. Több mint valószínű, hogy nincs olyan személy, aki szemrebbenés nélkül állíthatná, hogy végiglátogatta az összes erdélyi, romániai és magyarországi turisztikai látványosságot, és ezért kényszerül távolabbi országokba elutazni a nyári (vagy téli) szabadságok ideje alatt. Inkább azzal szoktunk érvelni, hogy külföldön jobbak – és sok esetben még olcsóbbak is – a szolgáltatások, tisztábbak az üdülőtelepek, nyugodtabb a vízpart, civilizáltabbak az emberek. És sajnos ez nagyjából így is van. Így aztán kinézünk magunknak egy „egzotikus desztinációt”, nyakunkba vesszük a világot és elindulunk nyaralni.

Még akkor is, ha a legdrágább változat mellett döntünk, és csak egy „közeli” reptérig kell elutaznunk – Bukarestbe, Budapestre, vagy a legjobb esetben Kolozsvárra –, és onnan majd továbbvisznek, így is fejfájást okoz a csomagolás, a parkolás és a becsekkolás. Ha viszont a saját autónkkal szeretnénk eljutni egy másik tengerpartra, mert elegünk lett a Fekete-tengerből, a mánéléből és a bolgár vendégszeretetből, akkor komoly kalanddal, illetve anyagi megterheléssel kell szembenéznünk. Külön „élvezetet” és extra-kiadást jelent a balkáni autókázás, az autópályadíj, illetve a félúton való megszállás. Egy átlagos, az év folyamán normális, hétköznapi életet folytató család számára egy ilyen út felér egy túlélő túrával. Gondoljunk csak a szerb, bolgár vagy bosnyák rendőrök ügybuzgalmára, illetve a tilosban parkoló autók elszállítására. Vagy arra a váratlan helyzetre, amikor az autópálya kellős közepén beadja a kulcsot a verdánk, vagy egyszerűen utolér egy gumidefekt. Na, akkor láss csodát, vakációs hangulatot és önfeledt szórakozást! Jönnek az autómentők, a segítőkész szerelők. Az üdülésre szánt költségvetésünk pedig egy szempillantás alatt megkétszereződik. Ha pedig a buszos változat mellett döntünk, akkor három éjjelen és három napon keresztül kuporoghatunk a szorosan egymás mellé helyezett székek között. És elátkozzuk a pillanatot, amikor rászántuk magunkat erre a pokoli útra. A megérkezés pillanatától kezdődően pedig, az egyéni élmények és érzékenységek függvényében, mindhárom esetben legalább két-három napig tart az „akklimatizáció”. Aztán jöhetünk haza feltöltődve, kipihenve. És ugyanez a helyzet a téli síelésekkel.

Egy külföldre kivándorolt ismerősöm néhány évvel a kitelepedése után, a hazalátogatása során megállapította, hogy „itt mindenki panaszkodik, hogy nincs pénze, hogy kicsik a fizetések, de közben luxusterepjárókkal közlekednek az emberek, szinte nem dolgoznak semmit és rendszeresen Görögországban nyaralnak”. Persze, ez egy sarkított megfogalmazása volt a romániai, sznob alapokra épülő társadalmi helyzetnek. Amikor nem az számít, hogy milyen az életünk az év minden egyes napján, van-e hol laknunk, és milyen az általános anyagi helyzetünk, hanem csak az, hogy milyen látszatot keltünk, milyen drága autóval járunk, és milyen „különleges” vakációban volt részünk. Pedig ez mind mellékes az életünk igazi értékeit illetően.

Share Button
Ennyien olvasták: 377

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.