Központ
2018. május 21. hétfő, Konstantin

Önfeladás nélkül nem megy?

Központ szeptember 12, 2013 Vélemény

LaciokMORGÓ

Önfeladás nélkül nem megy?

Régi jó szokásához híven újra a magyarországi médián keresztül üzent haza Markó Béla, az RMDSZ egykori elnöke, s minden bizonnyal legbefolyásosabb jelenkori vezetője. Ezúttal a HVG című hetilapban elemezte a magyar-román viszonyt, annak várható alakulását. Azért érdekes, és igencsak jellemző az RMDSZ talán legbefolyásosabb politikusának eme vonzódása a budapesti balliberális média iránt, mintha nem állna rendelkezésére a teljes erdélyi pártsajtó. Tekintve, hogy a nyári ilyen-olyan szabadegyetemeken, diáktáborokban elhangzottak voltak megszólalásának a kiváltói, az is lehet, hogy nem elsősorban az erdélyieknek üzent.

Abban csak egyetérteni tudunk Markóval, hogy Basescu államelnöknek a román-magyar viszonyt újrafogalmazó, nyers kijelentéseinek közvetlen okát nem a nyári táborokban elhangzottakban kell keresni. Sem Tőkésnek Magyarország védhatalmi státusát szorgalmazó kérése, sem a Jobbik-elnöknek a magyar érdekek konfliktus árán való felvállalására vonatkozó borzonti kijelentése nem indokolhatta a nyíltan ellenséges államelnöki viszonyulást. Mindez csak ürügy volt, s nem ok a nyíltan magyarellenes kijelentésekre. Szerintünk arról van szó, hogy Traian Basescu, tapasztalván, hogy a főleg gazdasági hátterű brüsszeli direktívákkal szemben engedetlennek mutatkozó, „önállóskodó” Magyarország sarokba szorult az EU-ban, eljöttnek látta az időt, hogy újrapozícionálja Romániát a közép-kelet európai térségben. „Magyarország az instabilitás tűzfészkévé vált a térségben a kisebbségekhez való viszonyulás szempontjából. (…) Románia vezető szerepet fog vállalni Budapest pontratételében” – szólt az államelnöki fenyegetőzés.  

Markó jól látja, hogy a magyar-román viszony nem a táborozások idején romlott el, hanem már jó ideje egyre nő a feszültség, szerinte egyebek mellett azért is, mert „hosszú évek óta nincsen igazi párbeszéd a kormányok között, rég megszakadt a közös kormányülések hagyománya is”. Hozzáteszi azt is, hogy „tavaly óta az RMDSZ is ellenzékben van, és gyakorlatilag nincs módunk a román kormánypolitikát befolyásolni”. Mintha egyáltalán befolyásolhatták is valaha… És ezzel eljutottunk oda, ami a legjobban fáj Markónak, illetve a hozzá hasonlóan gondolkodó RMDSZ-vezetőknek: a kormányból, a hatalomból való kiszorulás feletti aggodalomig. Mintha a kormányzati részvétel garancia lenne a román politika számunkra kedvező irányba való befolyásolására. Hát nem az! A 89-es gengszterváltás után eltelt lassan huszonnégy esztendő erre a bizonyíték.  

A Markó által javasolt megoldás: a „központhoz” – bukarestihez, brüsszelihez, mikor melyikhez – mindenáron való igazodás, a hatalmi elvárásoknak való kényszeres megfelelés. Ez nem más, mint az elvi politizálásnak a feladása, a kollaboracionista magatartásnak mint egyedül célravezetőnek az előnybe helyezése. Azaz a hatalom asztaláról nagy kegyesen elénk hullajtott konc farokcsóválásos keresése. Ezek szerint önfeladás nélkül nem megy… Így lenne?  

Share Button
Ennyien olvasták: 208

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.