Központ
2019. szeptember 16. hétfő, Edit

Öngól vagy mi

Szentgyörgyi László április 8, 2019 Vélemény

VÉLEMÉNYEM SZERINT

A sport jelentős helyet foglal el sokak életében, van, aki aktív módon is igyekszik kivenni részét belőle, van, aki pusztán a pálya széléről követi figyelemmel az eseményeket. Egy biztos: tömegeket képes megmozgatni, ebből következően közösségformáló ereje óriási.
Vásárhely gazdag sporttörténettel büszkélkedhet. A huszadik század eleje amolyan hőskornak számít, egyéni és csapatsportokban sokan szereztek hírnevet maguknak, a városnak. A ma élők jelentős része számára még tapintható valóság volt az egykori ASA hőskora. De említhetném a Muresul női kézilabdacsapatának nyolcvanas évekbeli eredményes korszakát is. Igaz, más idők voltak azok. Bár tagadhatatlanul fontos szerepe volt a sportsikerekben, de nem minden a pénz körül forgott. Városunkban semmiképpen. A politika folyamatos – nem javunkra történő – beavatkozása ellenére érték el sikereiket az akkori vásárhelyi sportolók. Minden átvitt értelmű és valós nyomorúság dacára volt egy bizonyos tartás az akkori sportolókban, vezetőkben, aminek titka az erős lokálpatriotizmus volt. Hogy mennyire erős volt, annak bizonyítására hadd utaljak azon más, távoli vidékekről ide került egykori sportolók példájára, akik sok esetben mára vásárhelyiebbeknek tekinthetők, mint sokan az itt születettek.

A rendszerváltást követően, a hiányos törvényi szabályozás következményeként, amolyan senkiföldjére került a sport. A régi idők félamatőr, félprofi világának leáldozott ugyan, de a nyugat-európai értelemben vett körülmények még elérhetetlen messzeségben maradtak. Ilyen viszonyok között kellett volna helytállniuk, ne adj’ Isten, eredményt elérniük sportolóinknak. Persze, hogy nem ment. Zavaros idők köszöntöttek ránk, a sportra nemkülönben. Szélhámosok, csalók siserehada telepedett rá, s húzott tetemes hasznot a zűrzavarból, a hiszékenységből, a törvények hiányos voltából, vagy azok megkerüléséből. Ez történt Vásárhelyen is, számos már-már szárba szökkenő kísérletnek és törvényszerűen bekövetkező összeomlásnak lehettünk tanúi az utóbbi években. Elég, ha csak a legnépszerűbb sportágra, a futballra utalunk.

Aztán – szerintem nem kellően megfontolt döntés nyomán – létrehozták a városi sportklubot. Amelytől a megváltást – a sportéletre gondoltam természetesen – remélték, remélik egyesek. Méghozzá közpénzen. Normális helyeken közpénzt legfennebb tömegsportra fordítanak, versenysportra, élsportra semmiképpen. Azokat kivételesen és indokolt esetekben szoktak csak közpénzből támogatni. Dehát Románia, mint tudjuk, távol áll ettől. A közpénz itt szabad préda – legalábbis így gondolják sokan. S amíg az ellenkezőjéről nem győződnek meg, addig úgy is viszonyulnak hozzá.

Hogy nem beszélek a levegőbe, arra az önkormányzat által létrehozott és finanszírozott VSK-nál történtek a bizonyíték: mint kiderült az idei esztendő eddig eltelt alig három hónapja alatt már 600 ezer euróra rúg a klub által ki nem fizetett számlák összértéke. Miként fordulhatott ez elő? Két változat lehetséges: vagy olyan feladatra vállalkozott a városháza, amihez gyakorlatilag semmi köze, s amit képtelen finanszírozni, vagy a klub vezetője/vezetői felelőtlenül kezelték, kezelik a rájuk bízott pénzeket. Ismerjük be: a jövőre nézvést egyik változat sem túl bíztató. Sem a sport, sem a sporkedvelők szemszögéből tekintve. Hogy az ügy esetleges büntetőjogi vetületeit szóba se hozzam.

Share Button
Ennyien olvasták: 762

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.