Központ
2017. október 21. szombat, Orsolya
Helyenként felhős
Ma
Helyenként felhős
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Eső
Hétfő
Eső

Petíciókalkonya

Központ december 17, 2011 Vélemény

Ferenc_ZsomborPetíciók alkonya

Demokratikus körülmények között különféle eszközök kínálkoznak az alapvető emberi jogok gyakorlásához. Többek között élhetünk szavazati jogunkkal, szabadon kinyilváníthatjuk véleményünket, kikérhetjük magunknak az egyenjogúságot, bírósági keresetet indíthatunk bármilyen – számunkra elfogadhatatlan – ügyben, de akár a hallgatást is választhatjuk passzív viszonyulásunk eszközeként. A kelet-európai rendszerváltás időpontja nagyjából egybeesett az információs forradalommal.

A diktatúra sötét éveiben még vissza lehetett fojtani a szabadságvágyat, de amint a multimédiás csatornák elárasztottak minket, végérvényesen megnyílt Pandóra szelencéje. Ez a változás nem volt egyértelműen pozitív, sokan még ma is visszasírják az átkos időket.

A látványos fejlődéssel együtt megváltoztak az emberek viselkedési szokásai is. Ma már többnyire az interneten ismerkednek a fiatalok, a számítógép segítségével intézik el az ügyeiket, gyorsan és hatékonyan kommunikálnak. Egyre elterjedtebb a bankkártya használata, mostanában már nem pénzzel, hanem „aláírással” fizetünk. Hasonlóképpen, ma már nem vonulnak olyan gyakran az emberek az utcára, ha valamilyen probléma ellen küzdeni akarnak, hanem csak feliratkoznak egy „online-petícióra”, és ezáltal fejezik ki elégedetlenségüket. Elegánsan, egy számítógép előtt, kényelmesen elhelyezkedve, fel kell írni a nevünket egy listára, és már kész is van a tiltakozás, megnyugodhat a lelkiismeretünk. Igen ám, de amilyen könnyen megtettük ezt a lépést, pont olyan elenyésző a hatása is. A petíciót legjobb esetben néhányan olvassák el, a kezdeményezők nyomtatott formában átadják az illetékeseknek, de semmiféle jogi következménnyel nem jár, tehát összességében egy fakultatív jellegű demokratikus gyakorlatról van szó.

Ha röviden áttekintjük az utóbbi hónapok petíciós felhívásait, azt mondhatjuk, bizony egy inflációs folyamatnak vagyunk az áldozatai. Egyesek az „év fája” cím megszerzéséért, mások az Orvosi Egyetem kétnyelvűségéért, az iskola- és sportcsarnok-névadásért, valamint a nyárádszeredai ortodox-templom ügy megoldásáért kérték a hozzájárulásunkat. Ehhez képest a mai napig nem történt semmilyen előrehaladás, kivéve azt a „sikert”, hogy a köpeci szil lett az év fája Romániában. Ha a többi, valóban fontos kérdést megvizsgáljuk, bizony semmilyen előrelépésről nem beszélhetünk, sőt, az ortodox egyház közelebb került a „kolonizációs tervének” a megvalósításához, az Orvosi Egyetem vezetősége az eddigieknél is önkényesebb döntéseket hoz, és az érintett igazgató nyugodt lelkiismerettel ellenáll a feltételezett politikai nyomásnak, ami az iskola-névadást illeti.

Mérleget vonva az eddigi petíciók eredményeiből, megállapíthatjuk, hogy ez a kifejezési forma túl diszkrét és hatástalan, mivel nem éri el az érintett személyek ingerküszöbét. Természetesen ki kell meríteni a békés és demokratikus eszközöket, amelyekkel a kívánt eredményeket elérhetnénk, de képletesen szólva, a kézjegyünk helyett akár az öklünk nyomát is fel kellene írnunk egy-egy ilyen petícióra, hogy végre figyelembe vegyenek minket is.

Share Button
Ennyien olvasták: 211

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.