Központ
2017. november 20. hétfő, Jolán
Havazás
Hétfő
Havazás
Havazás
Holnap
Havazás
Eső valószínű
Szerda
Eső valószínű

Polgármesterek

Szentgyörgyi László október 27, 2017 Vélemény

VÉLEMÉNYEM SZERINT

Amiként ember és ember között, úgy politikus és politikus, focista és focista, mi több: orvos és orvos, sőt, polgármester és polgármester között is különbségek vannak. S mielőtt még bárki is szemrehányást tenne, hadd tegyem hozzá: újságíró és újságíró között is. Merthogy így van ez összerakva: ki-ki a maga, s nem a mások szűken vagy bőségesen mért tálentomjaival sáfárkodik.

Mindez annak kapcsán jut eszembe, hogy olvasom, Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere jó pár éve októberben, a Bernády Napokat megelőzve megkoszorúzza az egykori városépítő szobrát. A sajtó képviselői előtt kifejtette: azért teszi ezt minden alkalommal nagy elődje halálának évfordulóján, mert így fejezi ki az elismerését mindazért, amit a városért tett a maga korában. Hozzátette: mindezt természetesen „távol azoktól, akik más célokra használják” ezt az alkalmat. Ama kérdésre, hogy milyennek képzelne el egy párbeszédet Bernády Györggyel, Florea elmondta: lenne mit beszélniük, neki is volna mit mondania, de ő is tanulhatna még Bernádytól, aki szintén sok akadályba ütközött, amikor tervei megvalósításáért dolgozott. Nem tudom ellenőrizni, pontosan így fogalmazott-e Florea, de úgy vélem, ebben a mondatban ott van minden, ami alapján a focista és focista közötti különbségre utaltam. Bernády polgármestersége a múlt része, csupán teljesítményének értékelése, esetleg időnkénti újraértékelése tartozik a mindenkori jelenre. Az a tény, hogy a mai napig meghatározza a város életét, csak életművének jelentőségét hangsúlyozza. Lehet bármit mondani róla – kortársai meg is tették –, de azt el kell ismernünk, páratlant alkotott. Ennek bizonyítékaival lépten-nyomon találkozhatunk.

Dorin Florea immár ötödik mandátumát tapossa a város élén. Ennyi idő bőven elegendő ahhoz, hogy bárki bizonyítsa rátermettségét, elszántságát. Mert elsősorban akarat kell ahhoz, hogy valakiből a város polgárainak – a rá és az ellene szavazóknak egyaránt – valóban elöljárója, „mestere” legyen. Ennek az elszántságnak a hiánya, mondhatnám úgy is: a jóra való restség az, ami őt meggátolta ebben. Maradt a felelőtlen ötletelés, a beváltatlan ígéretek súlytalan politikája. Hogy csak néhányat említsek közülük: a Somostető és a Víkendtelep közötti libegő, a várost a repülőtérrel összekötő vasúti járatok, a digitális fejlesztési stratégia stb., stb. Mentségül hivatkozhatna arra, hogy nem rajta múlott, ellenfelei akadályozták a tervek megvalósításában.

A polgármester tevékenységének értékelésében 2016-os vetélytársa, az RMDSZ által a napokban reaktivált Soós Zoltán messzebb merészkedett: „a regnáló polgármester nem az a koherens tárgyalópartner, akivel ma megbeszélek valamit, és tudom, hogy az egyezség holnap is érvényes. Sajnos a jelenlegi városvezető semmiben nem partner. Tudjuk, hogy Floreát – bizonyos szervek, hadd ne említsem melyek, hisz mindenki tudja – mesterségesen, lélegeztetőgépen tartják a város élén, nem tudom, hány bűnügyi dossziéval a háta mögött”.

Kérdezhetném azt is: abban, hogy az utóbbi másfél évtized alatt esetleg megtanuljon valamennyire magyarul – a város lakóinak még mindig jelentős hányada beszéli a nyelvet, közülük sokan rá is szavaztak – vajon ki akadályozta meg a polgármester urat? Senki. Csak és kizárólag rajta múlott. Mint ahogyan az is, hogy kettejükről szólva kénytelen voltam a szellemi, lelki, erkölcsi értelemben vett jelképes és nagyon is valós tálentomokat szóba hozni. Véleményem szerint.

Share Button
Ennyien olvasták: 317

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.