Központ
2017. augusztus 23. szerda, Bence
Eső
Ma
Eső
Derült
Holnap
Derült
Derült
Péntek
Derült

„Próbáljunk otthonunkban Betlehemet teremteni!”

Nemes Gyula december 25, 2014 Vélemény

Megint elmúlóban van egy esztendő. Itt az év legszebb ünnepe, a karácsony, nagyléptekkel közeleg az újesztendő is. Lelkipásztorainkat arra kértük, osszanak meg velünk néhány év végi, karácsony ihlette gondolatot, fogalmazzanak meg újévi kívánságot.

betlehem

Központi karácsony 2014

Szabó László, marosvásárhelyi református lelkész:

A régebbi vásárhelyiek, a szüleim nemzedéke a Főteret Központnak nevezte. Hol is állhatna a város karácsonyfája, ha nem a Központban. Mellette szerényen megsimul egy kívülről jelentéktelennek látszó deszkafészer, amelyben tavaly még a napkeleti bölcsek alakja hódolt a szent családnak. Idén a betlehem helyét egy elegáns hollywoodi díszlet foglalja el. A Fehér Házba is beillene az aranyozott barokk asztalka és a Napóleon-korabeli karosszék a kandalló előtt. Talán a bibliai jelenet túl megszokott volt? Esetleg ide is eljutott a brüsszeli hír, hogy harcos feministák idén Adventben megrongálták az ottani köztéri betlehemet? A szervezők attól tartottak, hogy netán itt, az Unió keleti határán az iskolai vallásórákat ellenzők, teokrácia ellen tiltakozók csak ideológia–semleges, vallásmentes ünnepi dekorációt tolerálnak? Márpedig ez a karácsonyi pompás szalon is egyfajta ideológiát, egyfajta vallást sugall. Az egész a jólétről, a gazdagságról beszél. Mintha ez lenne a karácsony lényege, vagy az evilági boldogulásnak a netovábbja. „Ha te is, kedves járókelő megengedhetsz majd magadnak ilyen lakást, akkor jött el számodra az üdvösség, a földi paradicsom. Addig is dolgozz kimerülésig, keress és fogyassz minél többet, gyűjts, ügyeskedj, építs kapcsolatokat, mert csak akkor számítasz, ha ilyen körülményeket sikerült teremteni magadnak.” Ezt a mutatós minta-szobát megcsodálva, de egy cseppet sem irigyelve, az jutott eszembe, hogy ebben a szobában nincsen egy élő lélek sem. Miért? Külföldön dolgoznak, mert egy ilyen lakást sokba kerül fenntartani? Kihaltak belőle és nincs örökös? Elváltak és a bíróság most dönt a vagyonmegosztásról? A gyermekek nem egyeztek az szülőkkel, nem érezték jól magukat, ezért inkább elmentek otthonról? Puszta a szoba. Az a gond, hogy a gipszkarton-kandallóban nem ég a tűz. A való világban is akkor van baj, ha kihűlt a családi tűzhely.

Félreértés ne essék. Nem hiszem, hogy a betlehemes jelenet teszi a karácsonyt. De nem is tartom szégyellnivaló, divatjamúlt kispolgári csökevénynek. Betlehem gyanánt elképzelek egy egyszerű takaros konyhát, amolyan látványpékséget, ahol egy valódi család szeretet-légkörben él és készül a karácsonyra. Valódi hús-vér, vagy még inkább szív-lélek emberek.  Jézus azért született meg, azért jött el közénk, hogy „ne hagyassék pusztán a ti házatok”. Ezért akar összegyűjteni minket, „mint a kotló a kis csirkéit a szárnya alá” (Máté. 23:37–38 ). Amíg köztünk él egy drága Édesanya, addig az Ő családegyesítő igyekezete által is Jézus szeretete működik. Amikor már nincs, aki talán emberileg összetartson, akkor érezzük meg, hogy mennyire szükség van a Jézustól tanult szeretetre. Hogy ne hűljön ki a családi tűzhely, próbáljunk otthonunkban Betlehemet teremteni!

„Számot vetünk és reménykedünk”

Kiss Zsuzsanna, nagyernyei unitárius lelkipásztor:

Amikor valami a végéhez ér, szorongással tölti el az embert. Talán ezt érezzük egy kicsit minden év végén, minden újév küszöbén. Szorongunk, mert nem tudjuk még biztosan, hogy jó úton jártunk-e eddig, mint ahogyan azt sem, mit tartogat számunkra az előttünk álló ismeretlen időszak. E kettősség között zajlik az életünk: számot vetünk és reménykedünk. Megvizsgáljuk életünket, mi az, ami jó és megtartandó, s mi az, ami eldobandó. Ilyenkor teszünk újévi fogadalmakat, ígérjük meg, hogy ezután másak, jobbak, bölcsebbek leszünk. Reménykedünk, hogy így lesz, hogy sikerül betartani ígéreteinket. Reménykedünk, hogy az újév több jót tartogat számunkra, mint rosszat. Reménykedésünk azonban mit sem ér az isteni gondviselésbe vetett hitünk nélkül. Aki nem hisz ebben, reménykedése sem lehet teljes. Hinnünk kell, hogy Valaki gondunkat viseli az ismeretlenben is, aki fölötte áll emberi törvényeknek, szabályoknak és elvárásoknak. Ő az, aki jóban és rosszban ugyanaz. Hogy ezt felismerjük és beékeljük életünkbe, bölcsességre van szükségünk, arra a bölcsességre, amit tapasztalatainkra építünk. Egy áldásban gazdag újesztendőben reménykedve idézzük a zsoltárírót: „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” (Zsoltárok 90, 12)

„Isten világa csodálatos”

Baricz Lajos, marosszentgyörgyi plébános-költő: „Pásztorok tanyáztak a vidéken kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. De az angyal megnyugtatta őket: Ne féljetek! Mert nagy örömet adok tudtul nektek és majdan az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, Krisztus, az Úr, Dávid városában.”  (Lukács 2: 8–11.)

Jóllehet a húsvét a legnagyobb keresztény ünnep, a keresztények számára valamiként mégis a karácsony az igazi bensőséges szeretet ünnepe. Mert a karácsony a kezdetről, a(z újjá) születésről, az új életről szól. Ha valahol valami nem is sikerült életemben, de most kitárom a szívem, akkor bennem is újra megszülethet az új ember. Ez csak akkor valósulhat meg, ha befogadom a természetfelettit, a felém elindult Isten Fiát, aminek következtében én magam is új teremtmény leszek Jézus Krisztusban. Az ünnep ma akar velem valamit kezdeni. Igaz, hogy Jézus Krisztus kétezer évvel ezelőtt jött el közénk, de ő nem a múlté, hanem a jelené, hogy jövőnk legyen. Ezért, amint Izaiás próféta megjövendölte, az ő neve Emánuel, ami annyit jelent, velünk az Isten. Jézus ott szeretne lenni velünk, bennünk életünk különféle szakaszaiban, helyzeteiben. S ha velünk és bennünk van, akkor nem kell félelemben élnünk sem karácsonykor, sem nagypénteken, mert megszületett a szabadító, aki képes elvenni bűneinket. Így bűntelenül tudjuk az angyalok felszólítását teljesíteni: Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség a jóakaratú embereknek.

Isten világa csodálatos a maga sokszínűségével. Minden ember külön érték, de nincs két egyforma személy. A különböző érzések, gondolatok megosztása és elfogadása csak kölcsönösség alapján lehetséges. Ha Isten elfogad engem olyannak, amilyen vagyok, akkor nekem is el kell fogadnom embertársamat úgy, amint van. Ebben a kölcsönös elfogadásban is segítségünkre van a közénk jött Jézus Krisztus.  Ha igazán megszületne bennünk Jézus Krisztus, akkor nem lenne ellentét ember és ember, vallás és vallás, nemzet és nemzet között, akkor békében élnénk Istennel és egymással.

Ezekkel a gondolatokkal kívánom, hogy a Betlehemi Kisded legyen mindannyiunk életében a Központ és akkor Áldott lesz Karácsonyunk és Boldog lesz újévünk.

 

Ez az éj

 

Ez az éj az éjek éje,                         Nem tudunk mi égbe szállni,

melyen az Isten jött közénk,          az ég ma értünk földre jött:

elűzte a bűnnek árnyát                   szereti Isten a népét,

és fénye ragyogott fölénk.              ezért van bűnösök között.

 

Közel van hozzánk az Isten,          Ha ennyire szeret minket,

mi benne élünk és vagyunk;          szeressük viszont mi is őt

alighogy csak kigondoljuk,           minden egyes embertársban –

már érti ő minden szavunk.            Ő ad hozzá elég erőt.

 

Nappallá vált ez az éjjel

befogadtuk a Gyermeket,

kigyúlnak bennünk a fények,

mert Isten általunk szeret.

 

Share Button
Ennyien olvasták: 639

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.