VÉLEMÉNYEM SZERINT
Minthaországban élünk. Nem kell nagyon megerőltetnünk magunkat, hogy iménti állításunkat példákkal is alátámasszuk. Olyan minden, mintha: mintha jogállamban élnénk, mintha esélyegyenlőség lenne, mintha demokrácia lenne. Mintha gazdasági fellendülés lenne, mintha jólét lenne. Mintha a korrupcióellenes küzdelmet a korrupció felszámolása, vagy legalább visszaszorítása miatt folytatnák. Mintha a nemzetiségi kérdés megoldott lenne. Mintha az erdélyi magyarságnak igazi érdekvédelmi és közképviseleti szervezete lenne.
Már megint mi bajom az érdekvédelmi szervezettel? – kérdezhetné bárki. Nekem az égvilágon semmi, azon kívül, hogy szerintem, akárcsak a viccben, olyan állat nem létezik. Merthogy az RMDSZ-t, amely megalakulása óta ebben a szerepben tetszeleg, legalábbis ezt próbálja elhitetni önmagáról, mindennek lehet nevezni, csak közképviseleti és érdekvédelmi szervezetnek nem. Hogy inkább minek, azt le se írom… Mindezt a vásárhelyi római katolikus iskola körüli legutóbbi történések mondatják velem.
Marosvásárhely már rég nem frontváros, aminek sokan tartották. Az erdélyi magyarság jogérvényesítési küzdelmeinek szempontjából nevezték annak valamikor. Az azóta történtek alapján be kell ismernünk: Vásárhely elesett. És ebben megkerülhetetlen szerepet játszott az érdekvédelem, amely vagy túl sokat hitt önmagáról, s túl magasra állította a mércét, amit aztán rendre levert, vagy – más lehetőség nincs! – különböző, általunk csak sejthető okokból, ilyen-olyan, olykor gyanús természetű megfontolásokból a döntő pillanatokban mindig meghátrált.
Azaz, a „klasszikussal” szólva, mert kicsi lenni. Ami, bárhonnan is nézzük, felér egy árulással. Próbáljuk felsorolni kudarcaink sorát: például a választási kampányok előtt, alatt elhangzott szoborállítási ígéretek közül – Sütő- és Bethlen Gábor-szobor, Bodor-kút – melyik valósult meg? Hol vannak a kétnyelvű utcanévtáblák? Lépett-e előbbre a MOGYE önálló magyar tagozatának ügye? És végül kudarcaink sorában az utolsó, a vásárhelyi római katolikus iskola „közképviseletileg és érdekvédelmileg” elbaltázott ügye.
Ez utóbbit nyugodtan tekinthetjük egyfajta állatorvosi lónak, amelyen kimutatható érdekérvényesítési küzdelmünk, vagy amit annak nevezünk minden nyavalyája… Ebben az ügyben, ha jól meggondoljuk, minden érintett sáros – a városvezetés, a városi képviselőtestület, az egyházi illetékesek, bizonyos fokig még az érintett iskolai oktatók is -, kivéve a tanulókat…
Az RMDSZ-t sem hagyhatjuk ki a sorból, hisz vagyunk néhányan, akik emlékszünk még arra, hogy amikor kampánycélra megfelelt, ott szónokolt maga Kelemen Hunor is a vár előtti téren, hogy aszongya nem hagyják az iskolát… Aztán amint lejárt a választás, részükről néma csend.
