Központ
2018. szeptember 25. kedd, Eufrozina, Kende

Rossz közérzetünk hava  

Szentgyörgyi László január 15, 2018 Vélemény

Véleményem szerint

Tagadhatatlan, vásárhelyi magyar ember manapság nehezen érezheti jól magát a bőrében. Különösen, ha a mindennapi betevő gondjain túl egyébre is kiterjedne érdeklődési köre, figyelme. Egy ideje – a rendszerváltás, az 1990-es esztendő fekete márciusa óta – letargia, fásultság, az önmaga és környezete iránti igénytelenség, a kishitűség jellemzi mindennapjait. Úgy fest, teljesen megbarátkozott a gondolattal, hogy számára a merjünk kicsik lenni parancsa az egyetlen követhető út. Az már nem foglalkoztatja – tisztelet a ritka kivételnek -, hogy az sehova sem vezet. Legfennebb a pusztulásba.

Vegyük például a Transilvania repteret: mostanra vált nyilvánvalóvá, hogy beindultak ugyan a korszerűsítési munkálatok, de a szigorú időjárási viszonyokra(?), a sarki télre(?) emlékeztető hidegre való tekintettel tavaszig felfüggesztették azokat. Végül az is megerősítést nyert, hogy mégiscsak a civileknek volt igazuk, amikor a kifutópálya meghosszabbítása mellett érveltek, hisz a jelenlegi hossz egy A320-as gép le- és felszállásához elegendő, de az A321-esnek már nem. S ami a legfontosabb: ma már a tulajdonos megyei önkormányzat illetékesei is elismerték, hogy haladjanak a legjobban a dolgok, menetrendszeri külföldi járatok legfennebb csak 2019-től indíthatók.

Aztán itt van a római katolikus iskola ügye, amelynek legújabb fejleménye szerint semmisnek nyilvánították a vádirat egy részét, pontosabban a két tanügyi vezetőt – Stefan Somesan megyei főtanfelügyelőt, Tamási Zsolt iskolaigazgatót – érintő vádakat. A hivatalos érdekvédők, miután félig-meddig kijárták, hogy esetleg a törvényhozás jogszabály által alapítsa újra az iskolát, máris ünneplésbe kezdtek. Közben azonban a kormányfő próbálja lehűteni a kedélyeket, kijózanító nyilatkozata, amelyben arra figyelmezteti a parlamentet, hogy alkotmányt sért, ha törvényhozási eszközökkel próbál iskolát alapítani, azonban mintha senkit sem érdekelne. Egyelőre itt tartunk, magyarán eléggé távol attól, hogy az iskola ügye megnyugtató módon rendeződött volna.

Korábban azt írtam, hogy az út, amelyre léptünk, amelyre tereltek, a pusztulásba vezet. Ami még szomorúbb: sajnos nincs, aki felrázza a vásárhelyi magyar közösséget, példát mutasson neki, hitet, csakazértis dacot, konokságot öntsön belé. Úgy hiányzik mindennapjaiból – közösségi szinten mindenképpen – a sikerélmény, mint egy falat kenyér. Azok pedig, akik megfosztották ennek lehetőségétől, úgy tesznek, mintha semmi felelősség nem terhelné őket ezért… Véleményem szerint.

Share Button
Ennyien olvasták: 489

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.