Központ
2017. szeptember 21. csütörtök, Máté, Mirella
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Borús
Szombat
Borús

Sporttársak, ha összeülnek

Központ október 27, 2011 Vélemény

LaciSporttársak, ha összeülnek

Az utóbbi napokban igen fontos felismerésekre jutottam. Nem kimondottan a tudományos kutatás által, viszont amolyan igazi empirikus módon, a személyes tapasztalás, a pillanatnyi benyomások alapján… Talán kezdjük az élményekkel. Az elmúlt héten egykori sporttársaimmal találkoztam, akikkel immár négy évtizede ismerjük egymást, s időnként leülünk egy-egy pohár ital mellé beszélgetni, élményeinket feleleveníteni, napi ügyes-bajos gondjainkat megtárgyalni.

Elismerem: a fehér asztalok körüli beszélgetések többnyire nem akadémiai színvonalukról, esetleg emelkedett hangulatukról marad(hat)nak emlékezetesek, híven árulkodnak viszont a közhangulatról, arról, mi foglalkoztatja az illető társaságot, hogyan vélekednek tagjai bizonyos életbevágóan fontos kérdésről…

Mondanom sem kell, etnikailag vegyes társaság a mienk, viszont a beszélgetések rendszerint magyar nyelven folynak, hisz a román sporttársak is kiválóan beszélnek magyarul. (Hát igen, akkoriban, fiatalságunk idején ez így volt természetes.) Utolsó találkozásunkkor arra döbbentem rá, ők – etnikumtól függetlenül – kizárólagosan „sportszemüvegen” keresztül hajlandók a világot szemlélni, nézni.

Számukra a futballban utazó alpolgármester a legtökéletesebb városvezető. Bizonyára azért – próbálok a logikájuk mentén araszolgatni –, mert ugyanazt akarja, amit ők. Arra, hogy a háttérben milyen titkos és nem titkos szálakat kell húzogatnia az „eredményért”, már nem gondolnak.

Őket, igazi sportemberként, csak az érdekli, amit a „pályán” látnak, azaz az általuk jól ismert, világos, szabályozott körülmények között folyó „játék”. Navigare necesse est – mondták volt. Játszani pedig kell! Azt viszont ők is látják, hogy ez a profizmus, nem az a profizmus, amit annak idején annyira irigyeltünk a nyugati kluboktól. Amiként azt is, hogy ez a demokrácia sem olyan – na ja, sajátosan román –, mint a nyugati.

És hogy jön ide a politika? – kérdezhetik. Hát úgy, kérem, hogy ha már a focihoz értünk – ahhoz pedig s a politikához mindenki! –, akkor az utóbbi miért maradna ki? Itt a legvegyesebb a kép, a vélemények kínálata. Mert azt már mondtam, hogy többnyire „sportszemüvegen” keresztül néznek, látnak, de konkrét témákban aztán igen eltérőek a vélemények. Az világos, hogy az asztaltársaság román nemzetiségű tagjai román pártokra, a magyar fele pedig magyarra adja majd voksát.

Ezen túl aztán szinte mindenben eltérő álláspontra helyezkedtek. A népszámlálásra vonatkozóan valaki azt mondta, szerinte fölösleges pénzkidobás, csupán a hatalom érdekeit szolgálja, akik a választások előtt ily módon frissítik fel adatbázisukat, méghozzá közpénzen.

Egyébként is, hogy ki milyen nemzetiségűnek tartja, vallja magát, arról a felekezeti hovatartozás, azaz az egyházi nyilvántartások alapján lehetséges a leghűbb képet festeni – mondta valaki. Időigényes munka, de aki kíváncsi rá, az ne spórolja ezt meg – fűzte hozzá.

A másik élénk vitát kiváltó téma, a magyar iskolanevek hiánya volt. A magyarok méltatlankodtak miatta, a románok közül volt, aki természetesnek tartotta – de nem azzal érvelt, hogy „Romániában élünk” –, elhangzott viszont olyan vélemény is, mely szerint kizárólag „ti vagytok a felelősek, miért nem kértétek, hisz hatalmon voltatok”.

Lehet, hogy mindezt bárki elmondhatta volna, az is előfordulhat, hogy egykori csapattársaim közül sem mindenki vélekedik így, de azok nem voltak ott. Aki pedig nem ad hangot véleményének, annak mintha nem is lenne… Legalábbis úgy hiszem.

 

Share Button
Ennyien olvasták: 258

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.