Központ
2017. december 17. vasárnap, Lázár, Olimpia
Jórészt felhős
Ma
Jórészt felhős
Jórészt felhős
Holnap
Jórészt felhős
Derült
Kedd
Derült

Szavazzunk, hogy elváljék a tüdő a májtól!

Szentgyörgyi László október 30, 2014 Vélemény

MORGÓ

lacikicsiLassan lejár(t) ez a választási kampány is, vasárnap az urnáknál feltehetőleg már a választópolgároké a főszerep. A tömegdemokrácia egyik hátulütője, hogy választói jogát gyakorolva boldog-boldogtalan beleszólhat komolynak mondott, vagy csak annak hitt ügyekbe. Attól függetlenül, mennyire tájékozott, mennyire van birtokában a döntéshez szükséges alapvető információknak. Ismerős a churchilli mondás: a demokrácia nem tökéletes, de ennél jobbat még nem találtak ki.

Az idei kampány nem nyújtott valami felemelő látványt – igaz, egy választási kampány iránt nem is ez a legfőbb elvárás –, inkább olcsó vásári komédiához volt hasonlatos, mintsem felelős államférfiak nemes versengéséhez. Programokról, jövőbe vetett projekciókról csak a legritkábban esett szó. Elképzelések, érvek ütköztetésére is hiába vártunk.

Különösen a magyar jelöltek esetében hiányoltuk a vitát. Merthogy az idei választás egyik, magyar szempontból talán leglényegesebb újdonsága a két magyar jelölt indulása. Amikor megbizonyosodtak afelől, hogy Kelemen Hunornak vetélytársa lesz a Néppártos Szilágyi Zsolt személyében, a „szövetséghez” egzisztenciális és egyéb okokból kötődők a már untig ismert egységretorikához folyamodtak. Amiatt keseregtek, hogy a magyar voksok megoszolhatnak a két jelölt között, ami Kelemen Hunor esélyeit, illetve az RMDSZ második forduló előtti tárgyalási pozícióit gyengítheti.

Pedighát tudjuk, egy magyar jelöltnek annyi esélye van a győzelemre, mint kettőnek – azaz semmi. Hogy akkor mégis mi értelme van az esélytelen jelöltek indításának? Korábban azzal érvelt az RMDSZ, hogy a kampány idejére biztosított médiaszereplési lehetőségeket kihasználva megismertetheti politikai céljait a román többséggel. Csakhát a román többség egyáltalán nem kíváncsi a magyar követelésekre, még ha azok jogosak is.

Számtalanszor leírtuk, kampány lévén most újra megtesszük: az erdélyi magyar politikai erők közötti választóvonal az autonómiához való viszonyulás mentén húzható meg, annak mentén oszthatók radikálisokra és mérsékeltekre, az elvi és kijárásos politizálás híveire, autonomistákra és kollaboránsokra. Számunkra az is egyértelmű, hogy az RMDSZ mely oldalhoz tartozik.

Sokatmondó, hogy Kelemen Hunor mereven elzárkózott a Szilágyi Zsolttal folytatandó nyílt vitától. Az nem érv, hogy autonómia-ügyben az RMDSZ-nek nem a Néppárttal, hanem a román többséggel van, lenne vitája. Merthát bizony sok mindenben eltér egymástól a két tábor autonómia-koncepciója. Tehát azokat nagyon gyorsan össze kellene fésülniük. Az pedig vita nélkül nem megy. Érthetetlen, hogyan képzeli el az RMDSZ, hogy „új szövetséget köt az erdélyi magyarsággal”, ha annak az EMNP, és Szilágyi Zsolt által képviselt részével mégcsak vitázni sem hajlandó.

Összegezve: vasárnap nem két személy, Kelemen Hunor és Szilágyi Zsolt között kell választanunk, hanem az autonómiához való viszonyulás módja mentén egymástól elkülönülő két mentalitás, két politikai harcmodor között. Ha pedig más haszna nem lesz az idei államelnök-választásoknak, mint a két erdélyi magyar politikai tábor közötti erőviszony tisztázása, már az is elegendő érv a voksoláson való részvétel mellett.

Share Button
Ennyien olvasták: 505

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.