Központ
2017. augusztus 23. szerda, Bence
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Derült
Holnap
Derült
Derült
Péntek
Derült

Szétfejlődés

Központ október 4, 2012 Vélemény

LaciSzétfejlődés

Az utóbbi hetek, hónapok történései – lásd a Mikó-ügyet, a MOGYE körüli eredménytelen huzavonát, s a sor szinte tetszés szerint folytatható – újfent az erdélyi magyar politikai érdekvédelem megoldatlanságára terelte a közélet iránt még érdeklődők figyelmét. Egy többségi társadalom ideológiai és egyéb szempontok szerinti tagoltsága, megosztottsága érthető, mondhatni természetes. Dúljanak benne bármekkora politikai ellentétek, akár nyílt ellenségeskedések, az nem jár komolyabb kockázatokkal az illető nemzet létére, nem veszélyezteti annak fennmaradását. 

Egy nemzeti kisebbség esetében viszont egészen más a helyzet. Nekik minden jelentős politikai döntéshozás esetén fel kell tenniük a kérdést: választásukkal, mármint a kínálkozó lehetőségek valamelyike melletti kiállásukkal közösségük fennmaradását szolgálják-e vagy sem? A megállapítás fokozottan érvényes a közép-kelet európai nemzeti kisebbségek, különösen a kárpát-medencei magyarság esetében.

Az erdélyi magyarság politikai küzdelmeinek távolabbi és közelebbi múltját tekintve a helyzet egyértelműnek tűnik: világos, hogy stratégiai, tehát fennmaradásunkat tekintve létfontosságú kérdésekben csak egységes fellépéssel lenne lehetséges eredményeket elérni. Tehát legyen bár viszonylag tagolt, sokrétű, anyagi helyzetét, életkörülményeit tekintve sokféle, ideológiailag sokszínű az erdélyi magyar társadalom, abban egyetértésnek kell lennie, hogy legfontosabb célja: a szülőföldön való megmaradás, kedvező körülmények esetén a fejlődés mind gazdasági, mind kulturális téren. „Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk!” – szól a szépírói eszközökkel is megfogalmazott, minden közösségéért tenni akaró számára az erkölcsi parancs.

Mint korábban említettem, úgy tűnhet, az erdélyi magyarság esetében adott az érdekazonosság: a cél világos – a fennmaradás –, annak eszközei – autonómia, államilag támogatott anyanyelvi oktatás az óvodától az egyetemig, stb. – úgyszintén. A józan paraszti ész szerint ezeknek a stratégiai céloknak kell(ene) alárendelni minden politikai és más természetű közéleti cselekvést. A nemzeti összefogás, a közös fellépés, minden lehetséges energiának célirányos felhasználása nélkül elképzelhetetlen a siker. Az Európa más tájékain tapasztaltak csak megerősítik eme meggyőződésünket. Ezt sokan tudják felénk is, vagy legalábbis úgy tesznek, mintha tudnák, sokan hirdetik, s ugyanannyian hivatkoznak nap mint nap az összefogás szükségességére.

Csakhogy a valóság, sajnos mást mutat. A legutóbbi évek, mondhatni évtized politikai történései alapján bátran kimondható: az összefogástól, az új egységtől egyelőre távolabb vagyunk, mint valaha. Az egyelőre csak cél, s nem lehetőség. A nyári helyhatósági választások eredményei sem úgy alakultak, hogy előbbre vigyék az új egység megteremtésének ügyét. Egyelőre úgy fest, hogy ama bizonyos politikai ingamozgás a szétfejlődés irányába mutat. Pillanatnyilag a legtöbb, ami az erdélyi magyar politika élet aktoraitól elvárható, hogy ne tegyenek olyat, ami ellehetetlenítheti a jövőbeni együttműködést, szélesebb ölelésű összefogást.  

Share Button
Ennyien olvasták: 163

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.