Központ
2017. augusztus 18. péntek, Ilona
Derült
Ma
Derült
Derült
Holnap
Derült
Derült
Vasárnap
Derült

Tejben, vajban, slamasztikában

Központ július 24, 2014 Vélemény

FerenczZsomborTejben, vajban, slamasztikában

Több mint ötven erdélyi tejbegyűjtő központtal bontotta fel a szerződését az egyik legnagyobb, holland tulajdonban lévő tejfeldolgozó vállalat. A hír hallatán arra gondolhatnánk, hogy ez csak egy, a helyi tejtermelőket hátrányosan érintő gazdasági fejlemény, és ezután akár fürödhetünk is a fölösleges tejben-vajban, de valójában az uniós csatlakozásunk egyik újabb káros hatásáról van szó.

A kommunizmus éveiben a kelet-európai államok egy olyan önellátó és önfenntartó gazdasági rendszert próbáltak felépíteni maguknak, amelyben szinte a külföldiek segítsége nélkül is jól megvoltak. A kulcsfontosságú ágazataikat annyira kifejlesztették, az energiatermelésüket pedig oly mértékben bebiztosították, hogy sem a nyugati tőke, sem pedig a keleti hatalom nem tudta őket megzsarolni. A suszteri igyekezet nem volt hiábavaló. Románia még az államadósságát is lenullázta. Fejletté vált az ipara és a mezőgazdasága, kielégítővé az energia- és az élelmiszertermelése, elfogadhatóvá a társadalmi és egészségügyi védőhálója. Kívülről tekintve irigylésre méltó országnak számított.

Ennek ellenére elviselhetetlenné vált az egyre inkább fokozódó, nyomasztó diktatúra, a forradalom következtében pedig új államrendet, a parlamenti demokráciát hozták létre. A rendszerváltás és a gazdasági liberalizálás létjogosultsága vitathatatlan. Ha viszont azt elemezzük, hogy mivé lett az egykori szuverén ország, és a „forradalmárok” valóban ezt a jövőt képzelték-e el maguknak, akkor könnyen abba a hibába eshetünk, hogy igazat kell adnunk az összeesküvés-elméletek gyártásával vádolt „szélsőséges” ideológusoknak. Azoknak az euroszkeptikusoknak, akik több hátrányt látnak a csatlakozásban, mint előnyt, akik nem bíznak a nagyhatalmak segítő szándékában, akik igazságtalannak tartják a Brüsszelből érkező támogatásokat. Akiket szélső nacionalista jelzőkkel illetnek a hatalmon lévő pártok, és lesöpörnek a politikai porondról.

Romániáról elmondható, hogy minden értékét beadta a közösbe. „Elajándékozta” a kőolaj- és földgáztartalékait, de ennek fejében mindössze a környező országok legmagasabb benzinárát kapta cserébe. Egy olyan cég kezébe juttatta a legnagyobb autógyárát, amely legutóbb a termelés Észak-Afrikába való költöztetését helyezte kilátásba. Magántulajdonba engedte át a legnagyobb kereskedelmi bankját, és így már semmilyen befolyást nem tud gyakorolni a kétes pénzügyi terhekre. Megszűnt a gépipara, illetve azt csak az alkatrészgyártásra tette alkalmassá. Lemondott a gyógyszeriparáról, ezáltal pedig tehetetlenné vált az égig érő egészségügyi kiadásokkal szemben.

A létfontosságúnak kikiáltott privatizáció leple alatt furcsa árrobbanásokat sóztak ránk anélkül, hogy infrastrukturális beruházásokat hajtottak volna végre. Most az is kiderült, hogy „nem kell a holland vállalatnak az erdélyi tehén teje”. A magyarázat mindenre csak az, hogy ilyen a piacgazdaság, sokba kerül a befektetett tőke. Felmerül a kérdés, hogy ki tudna hiteles információt nyújtani minderről, hogy ki, hogyan csapott be minket az elmúlt huszonöt esztendőben? Félő, hogy a folyamatosan hatalmon lévő erdélyi magyar érdekképviselet alkalmatlan erre a szerepre, hiszen végig a becsapók oldalán állt, nem a miénken, becsapottakén.

Share Button
Ennyien olvasták: 158

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.