Tessék választani!
Bizonyára nagyon sokan várjuk, hogy lejárjanak a választások. Mi, „egyszerű választópolgárok” visszakívánkozunk a nyugodtabb hétköznapokba, amikor nem csak a politikai célból kirobbantott botrányok határozzák meg a közhangulatot, amikor nem csak azt kérdezik tőlünk, hogy „te kit választanál?”, amikor nyugodtan élhetjük a mindennapjainkat.
A jelöltek és az önkéntesek is napról napra erőtlenebbek, már abból a tényből kifolyólag is, hogy a lakosság körében választásról választásra egyre inkább elhatalmasodik az érdektelenség, és előfordul, hogy egy-egy rendezvényen népesebb a kampánystáb, mint maga a szavazói tábor. Nehéz ma már tömegeket mozgósítani vagy új kampányfogásokkal a választókat megszólítani. A vásárhelyi „lufis reggeli” nem volt rossz ötlet, de az is lehet, hogy egyesekben csupán a kampányígéretek és a lufik közötti hasonlóságot idézte fel. Jó fogásnak bizonyult a kolozsvári önkormányzat „megleckéztetése” azáltal, hogy fizetett hirdetésként helyezték ki a város bejáratához, hogy „Isten hozott Kolozsvárra”, és ezt a hirdetést a helyi (szászfenesi) önkormányzattal állíttatták vissza, miután – szintén ők – önkényesen, a rossz beidegződéseik szerint eljárva eltávolíttatták. A kudarcba fulladt „Nyirő-ügy” román-magyar diplomáciai botrányt, illetve egyeseknek népszerűségük növekedését, másoknak pedig, fölösleges nyilatkozataik következményeként, annak csökkenését eredményezte. Ádázul folyt a Facebook-hadjárat is a szavazókért, de az erdélyi magyar választópolgárok talán még éretlenek ennek az üzenetnek a feldolgozásához. Hátra maradt még néhány kampányzáró rendezvény, de ezek már aligha fognak javítani az elmúlt hetek, hónapok és évek hibáin és mulasztásain.
Talán mindenki tudja, a választások után nem lesz jobb az életünk, nem lesz részünk – talán soha többé – gazdasági-politikai stabilitásban, és meg kell tanulnunk ezekkel a nehézségekkel együtt élni. Érdemes viszont néhány következtetést levonni, az épp kialakult új politikai helyzetet elemezni és a jövőnkre gyakorolt hatásait tudomásul venni. Bebizonyosodott, hogy a demokrácia szabályai a nemzeti kisebbségekre is érvényesek, és – ha tetszik, ha nem – az erdélyi magyarok is élhetnek a választási jogukkal. Lehet nyugodtan véleményt nyilvánítani és erkölcsi nyomást gyakorolni azokkal szemben, akik veszélyeztetik „az egységet”, mert a véleményhez és a szabad akarathoz való jog mindenkit megillet. Ugyanakkor az új alakulatok jelöltjei saját bőrükön is megtapasztalhatják, hogy komoly erőfeszítések árán lehetséges csak a voksok megszerzése, a hatalomhoz való hozzáférés. A hosszú távú építkezés szempontjából (ha egyáltalán létezik ilyen az erdélyi magyar közéletben) elgondolkodtató a tény, hogy az a jelölt, aki eddig távol maradt a politikától, szinte jobb eséllyel vág bele a politikai küzdelembe, mint azok, akik évekig élvezhették a hatalmi eszközök és pénzek feletti uralmat. A kormányzati szerepvállalás nem a politizálás egyetlen értelme, közéleti szereplőinknek nagyobb fontosságot kellene tulajdonítaniuk a civil és a szakmai előmenetelnek, az időtálló értékek megteremtésének, mint a napi aktuálpolitikai iszapbirkózásnak.
