Tévednek
Közelednek a választások – előbb a helyhatósági, s ősszel, ha minden a kormányzók akarata szerint történik, a parlamenti. Az utcai tüntetések nyomásának engedve, lemondott a lassan már nem tudni hányadik Boc-kabinet. Ez idő szerint a még regnáló koalíció a kormányalakítással foglalatoskodik, a vérszemet kapott parlamenti ellenzék pedig, mint aki nyeregben érzi magát, nagyhangú kijelentéseivel borzolja a kedélyeket. Az utca pedig tovább tüntet: Basescu lemondását, előrehozott választásokat követel, sőt, egyre többen a teljes politikai osztály lecserélését. Nos, ilyen körülmények között készül az erdélyi/romániai magyarság is a választásokra.
Az egyre nyilvánvalóbb, hogy a választópolgárok büntetni készülnek a jelenlegi kormányerőket. Amiként az is, hogy a koalíció tagjaként, tehát a többnyire indokolatlanul szigorú megszorító intézkedésekben tettestársként együttműködő RMDSZ sem úszhatja meg. De hát ebben semmi rendkívüli nincs, általában ez a dolgok rendje…
Szinte a tévedés kockázata nélkül kimondhatjuk: az RMDSZ várhatóan minden eddigi leggyengébb teljesítményét fogja produkálni. Ezáltal – igaz, akaratlanul – megteremtve az erdélyi magyar politikai rendszerváltás esélyét. A nagy és mindeddig megválaszolatlan kérdés: ellenlábasai tudnak-e majd élni a kínálkozó, minden eddiginél kedvezőbb lehetőséggel? Magyarán: meg tudják-e győzni az elfásult és reményvesztett választópolgárokat arról, hogy ők a megfelelő alternatíva?
S ha már az imént alternatíváról szóltam, akkor vegyük is sorra, milyen erők, pártok pályáznak, pályázhatnak erre a szerepre. A Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzésével formailag megteremtődött az erdélyi magyar többpártrendszer. Ha az RMDSZ-t baloldali kötődésű, posztkommunista alakzatnak tartjuk, akkor az MPP-t és az EMNP-t, legalábbis a pártdokumentumok alapján, jobboldalinak kell neveznünk. Tehát a baloldali, posztkommunista oldalra mindjárt két jobboldali alternatíva is mutatkozik – legalábbis elméletileg.
Hogy melyik az igazi? Nos, erre a kérdésre nehéz válaszolni. Józan paraszti ésszel gondolkodva azt mondhatnánk, hogy a kettő együtt. Csakhogy, ismerve a két párt, a két oldal meghatározó vezéregyéniségei, név szerint Tőkés László és Szász Jenő közötti kibékíthetetlennek tűnő ellentéteket, azt kell mondanunk: pillanatnyilag igen távol állunk attól, hogy jobboldali egységben reménykedhessünk. Pedig ezt várják – és joggal – a jobboldali, azaz nemzeti, konzervatív, keresztény, polgári értékrendet követő erdélyi magyar választópolgárok.
A félreértés elkerülése végett mondom: tisztában vagyok azzal, hogy nem a farok csóválja a kutyát, hogy egy újságíró többnyire az események után kullog, hogy nem ő határozza meg a politika, a politikai aktorok napirendjét. Ennek ellenére, a nyilvánosság erejében bízva, magam is megpróbáltam a két korábban név szerint említett politikust a megegyezés fontosságára figyelmeztetni. Múlt héten lapunk hasábjain közzétett nyílt levelem azonban visszhangtalan maradt. A két politikai érdekcsoporthoz közelállónak tudott médiaorgánumok – Krónika, Székely Újság, erdély.ma című hírportál – vállvetve, közösen hallgatták el a megegyezést sürgető episztolámat. Amiből arra a következtetésre jutottam, hogy egyelőre egyik oldal, egyik említett politikus sem tartja időszerűnek a felvetett probléma megoldását, nem tartja szükségesnek a jobboldali egységet.
Vajon miért? Talán azért, mert azt hiszik, kizárólag ők jelentik az alternatívát…
Szerintem tévednek.
