Ünnep vagy kampány?
(Az EMNT/EMNP ünneplése és az ezáltal felvetett kérdőjelek)
Ahogy évente lenni szokott, idén is minden szervezet megemlékezett az 1848-as forradalomról és szabadságharcról. Az EMNT az EMNP-vel karöltve viszont egész napos programot kínált az érdeklődőknek. Vajon minek tulajdonítható ez a pompa?
A Demokrácia Központban már 14-én este megkezdődött az ünneplés a „Marosvásárhely egykor” című képeslap kiállítással. 15-én reggel 10 órakor megnyílt a várban a Pilvax kávéház, ahol kokárdát készíthettek az érdeklődők, valamint 12 pontban megfogalmazhatták „forradalmi” gondolataikat. 12 órától ugyancsak a várban kézműves vásár vette kezdetét, majd a backamadarasi idősek nótái hozták meg a ’48-as hangulatot. Díjazták a kisiskolások szabadságharc tematikájú rajzait, ezt követően pedig a „Márciusi Ifjak a Pilvaxban” című előadás vette kezdetét 14 órától. Ez után ’48-as dalokat tanítottak a gyerekeknek és egy divatbemutató is meglepte a kíváncsiskodókat, amely során magyaros ruhák kerültek a kifutóra. És lám, lám, már el is repült a délután és lassan ki is ürült a vár, ugyanis kezdődött az „igazi” megemlékezés a Petőfi szobornál. Ezt zárta az EMI által szervezett fáklyás felvonulás.
Dicséretes, hogy ilyen szép, a jövő nemzedéke számára tanulságos programok kerültek megszervezésre. Azt azonban látnunk kell, hogy ez már csak egy requiem így önmagában. Ma már fellépésre, bölcsességre, nem utolsó sorban pedig egységre van szükség, nem elég évszázados álmokat dédelgetni. A román sajtó szerint az EMNT/EMNP idéni ünneplése kevésbé volt „hivatalos”. Talán nem járnak messze a valóságtól. Az ilyen események megszervezése az ifjúsági szervezetek dolga lenne, a megfelelő hangulat, lelkület megteremtése érdekében. A politikumnak ezt természetesen támogatnia kell, de ebből ki kell nőni, és fel kell vállalni a valódi terheket, amelyeket cipel városunk, nemzetünk.
Igy kampány közeledtével megpezsdül a város: rengeteg kulturális program szórakoztatja a lakosságot és hirtelen kezdenek megjavulni az utak. Sajnos ez csak egyet jelent: jönnek a helyhatósági választások. Azzal nincs semmi gond, hogy ilyenkor mindenki meg akarja mutatni magát, hiszen erre való a kampány, de amint vége a választásoknak, amint megvan a „győztes”, mi , választópolgárok ugyanazzal maradunk, mint azelőtt. Miért nem volt az elmúlt években ilyen gazdag, változatos, érdekes megemlékezés? Miért csak négyévente hallunk autonómiáról? És folytatni lehetne a kérdések sorát… Páldául: miért csak (pont) most lépett ki Tőkés László az RMDSZ-ből?
Ezek a kérdések akaratlanul is felmerülnek, és dühöt, felháborodást váltanak ki az emberekből. Hogy lehet az, hogy az erdélyi magyar média 80%-a – bár e téren kezd kibontakozni a Tőkés érdekszférájába tartozó médiabirodalom is – egyetlen párt, az RMDSZ befolyása alatt van? Ez lenne a szólásszabadság? Vagy talán Erdély magyarsága leragadt a múlt rendszerben, azaz az egypártrendszerben?
A sok kérdőjel után szükség lenne egy pontra, és ezt követően egy új mondatra, amelyet az erdélyi magyarság ír, nem csupán pár ember.
