Központ
2017. október 17. kedd, Hedvig
Derült
Kedd
Derült
Derült
Holnap
Derült
Helyenként felhős
Csütörtök
Helyenként felhős

Újragombolni a mellényt

Szentgyörgyi László december 4, 2014 Vélemény

lacikicsiMORGÓ

Kezdjük a végén: a romániai rendszerváltás óta eltelt huszonöt év történéseit figyelemmel kísérőként arra a következtetésre jutottam, hogy az erdélyi magyar politikai osztály alkalmatlannak bizonyult arra a feladatra, amelyre vállalkozott, amellyel választói megbízták. Magyarán megbukott.

Mire alapozom állításomat? Hát arra, hogy egyetlen, az erdélyi magyar nemzeti közösség számára létfontosságú területen sem volt képes eredményt elérni. A magyarok által lakott területek, különösen Székelyföld gazdasági felzárkóztatására, az oktatásra – az óvodától az egyetemig terjedő magyar nyelvű állami oktatási rendszerre –, s mind közül a legfontosabbra: az autonómiára gondolok elsősorban.

A felsorolt területeken ott állunk, mint 1989-ben. Azaz sehol. Annak ellenére, hogy az RMDSZ bő másfél évtizeden keresztül kormányból, vagy kormányközeli pozícióból politizált. Érdekérvényesítő ereje viszont a nullával volt egyenlő. Merthát azokat a központi költségvetésből finanszírozott útjavításokat, ingatlanfelújításokat, amelyekre az RMDSZ-es polgármesterek kampányidőszakban hivatkoznak, mégsem lehet sikerként emlegetni.

Vitathatatlan tény: az erdélyi magyar politikum bűnös módon képtelen volt felismerni az összefogás, az együttműködés fontosságát. Elsősorban azt, hogy olyan stratégiai célért, mint az autonómia csak egységes fellépéssel lehet a siker reményében fellépni. Pedig mindez még a politikától távol álló gyalogmagyarok számára is egyértelmű. Ha egy kicsit is odafigyeltek volna a választópolgárok véleményére, ezt tudniuk kellett volna. Ha viszont tudták, és mégsem eszerint cselekedtek, nos, az már bűn, sőt végzetes hiba.

Az internet korában előszeretettel hivatkoznak a választópolgárok, a nép akaratára. Ezt tette Kelemen Hunor elnök is, amikor bejelentette az RMDSZ-nek a Ponta-kabinetből való kilépését. Tudom: a politika nem kívánságműsor, a választópolgárnak, azaz a „közönségnek” nem mindig azt kell adni, amit kér, hanem amire szüksége van. A politikum elsőrendű feladata lenne, hogy felismerje, meddig mehet a választói elvárásoknak való megfelelésben, s mikortól kell az utat mutatnia, a tempót diktálnia.

Az elmúlt huszonöt év történéseinek fényében úgy tűnik, a 90-es évek elején jártunk a legközelebb a kívánt állapothoz, amit önkormányzati modellként fogalmaztak meg kiötlői. Az RMDSZ pártként való működtetése mellett döntők, elsősorban a belső választások kisiklatásával gyakorlatilag kikényszerítették az addig egységes politikai érdekképviselet fellazulását, a versenypártok megjelenését. Tették ezt úgy, hogy közben végig az egységretorikát sulykolták, megtévesztve ezáltal a politikában magát nehezen kiismerő, nem túlzottan tájékozott tömegeket.

Közben meg mindig, mindenáron kormányzati szerepre törekedtek. Aminek gyakorlati haszna – legalábbis a stratégiai fontosságú célokat tekintve – nem volt. Néhány fennforgó politikus és a pártklientúra viszont kiválóan profitált belőle.

A folyamatos „kormányzás” a legnagyobb kárt azzal okozta, hogy cserébe le kellett mondani az önálló külpolitizálás lehetőségéről. Kár volt. Az idei államelnök-választás szinte másnapján már szembesülnünk kellett azzal a román oldalról elhangzott véleménnyel, hogy ezentúl minden magyar panasz, jogkövetelés megalapozottsága könnyen kétségbe vonható, hisz lám, kisebbségi politikust választottak az ország élére.

Mi lenne a megoldás? –teheti fel bárki a kérdést. Az biztos, kétszer ugyanabba a folyóba lépni lehetetlen. Ebből következően értelmetlen lenne a korábbi állapotok visszaállításával próbálkozni. Inkább újra kellene tervezni az egész erdélyi magyar politikát, alapjaiból megújítani a politikai felépítményt. Mert ezt a mostanit felesleges idő- és energiapocsékolás lenne tatarozgatni.

Megvan-e erre az akarat a jelenlegi – bukott! – politikai osztályban? Van-e benne erő az önkorlátozásra, a meglévő hatalmi pozíciók önként történő feladására egy új korszak reményében? Egyáltalán képes-e felnőni a feladathoz? Ezek azok a kérdések, amelyekre egyelőre nem ismerjük az egyértelmű választ.

Share Button
Ennyien olvasták: 376

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.