Központ
2017. november 23. csütörtök, Kelemen, Klementina
Köd
Csütörtök
Köd
Köd
Holnap
Köd
Helyenként felhős
Szombat
Helyenként felhős

Várdi Lázár iskolái

Szentgyörgyi László június 10, 2016 Vélemény

KRÓNIKA

Az újdondász olyan ember, aki semmihez sem ért, de képes elhitetni, hogy mégis – szokta mondani, amikor újságírósága néha szóba került. Botcsinálta hírlapírónak tartotta magát, tudta: ha nincs az 1989-es rendszerváltás utáni időszak médiabummja, a hirtelen támadt újságíróhiány, talán soha nem kerül a sajtóba. Igaz, a rendszerváltás előtt ennél alantasabb munkát elképzelni sem tudott. Megvetette a pártirányítás alatt működő sajtóban dolgozó médiamunkásokat, olcsó propagandistáknak tartotta őket. Ebből következően még lehetőségként sem fordult meg fejében, hogy esetleg újságíró lehetne. Tudta, sem felkészültsége, sem kapcsolatai alapján nem lehetett volna esélye erre.

„Önérzetes ember nem tűri, hogy felesleges dolgokkal tömjék a fejét” – szokta idézni egyik kedvenc íróját, Vári Attilát, amikor valaki az iránt érdeklődött, miért is nem folytatta a tanulmányait. Akkoriban, a nyolcvanas években, semmi sem foglalkoztatta kevésbé, mint az egyetemi tanulmányok. Nyílt szemmel járt-kelt az életben, ismerte a társadalmi viszonyokat, nem kért semmiből, aminek köze volt az akkori rendszerhez. Sokáig abban a hitben ringatta magát, hogy a túlélés egyetlen járható útja, ha megpróbál kilépni a társadalomból. Úgy gondolta, ha ő nem kér semmit a sokoldalúan fejlettől, akkor cserébe az is békén hagyja. Hát nem hagyta. Efelől először akkor győződhetett meg, amikor a nyolcvanas évek elején a Szent Anna-tóról – sok társával együtt – begyűjtötték a szeku emberei.

Arra, hogy mégiscsak hiányzik az a biztos fundámentum, amit a rendszeres tanulás, a komoly műveltség biztosíthatott volna, csak később, újságíróként döbbent rá. Olvasott továbbra is válogatás nélkül mindent, amit a véletlen a kezébe sodort. Tudatában volt félműveltségének, s próbálta kerülni az ebből adódó esetleges kényelmetlen helyzeteket. Nem baj, ha az ember korlátolt, csak ismerje a korlátait – vigasztalta magát, s nem szégyellte bevallani: irigyli a gondolat megfogalmazóját.

Újságíróként leginkább a gerincességére volt büszke, barátot és ellenséget egyaránt szerzett általa. A szavakat is tűrhetően rakta egymás mellé. Ha igaz az Osváth Ernő-i állítás, miszerint tehetséges az, aki többet tud, mint amennyit tanult, akkor kétségtelenül tehetségesnek bizonyult.

 

Share Button
Ennyien olvasták: 332

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.