Központ
2017. augusztus 16. szerda, Ábrahám
Derült
Holnap
Derült
Derült
Péntek
Derült
Derült
Szombat
Derült

Vihar a biliben

Központ január 27, 2012 Vélemény

Ferenc ZsomborVihar a biliben

Miután visszahelyezték pozíciójába a „rohammentő doktort”, és a vásárhelyi tüntetések vérszegénnyé váltak, Bukarestben viszont továbbra is kitartottak a tüntető csoportok (nagy tömegekről azért túlzás lenne beszélni), a mi kis provinciális, krónikus hatalomhiányban szenvedő ellenzéki pártalakulataink tüntetői is új erőre kaptak.

Amíg a fővárosi demonstrálók körében továbbra is az államelnök maradt az első számú közellenség, addig itt, Vásárhelyen fontosabbnak találták a polgármester ellen kiélezni a felháborodott személyek haragját, mert ők is, akárcsak a magyar politikusok, benne látják az igazi, legyőzhetetlen „hétfejű sárkányt”. Így aztán a polgármesteri vagy a prefektusi székre pályázó, főleg a román választókat megszólító pártvezérek és önjelöltek kiálltak a térre a luxusszállodák közvetlen közelében, a Virágóránál, és kórusban szidták, és lemondásra szólították fel azokat, akik még néhány hónapig a város és a megye vezetését kell ellátniuk.

Ehhez a felerősödő offenzívához szükség volt arra is, hogy a prefektus sajtófelelőse egy szerencsétlen kor még szerencsétlenebb szlogenjét írja ki egy közösségi portálra, és ezáltal egy könnyen kihasználható támadási felületet nyújtson az eddig tehetetlen lokális ellenzéknek. Jogos a felháborodás, de ugyanakkor nevetséges is, hogy mennyire „éberek” és kétségbeesettek egyesek, amikor a politikai tőke kovácsolásáról vagy rombolásáról van szó. Az egyik felháborodott személy éppen az, aki a kommunista diktátorunk nemrég elhunyt udvari költőjéről akar Marosvásárhelyen iskolát elnevezni. Hol van itt a következetesség és a szavahihetőség? Az Egyesülés Napja is mindössze egy jó alkalom volt sokak számára a román kormány és a helyi vezetők ellen tüntetni. Az RMDSZ-nek sem túl szerencsés a helyzete, mert ha el is határolódik az államelnöktől, a kormányzati szerepvállalás miatt nem szabadulhat meg a felelősségrevonástól. Egyetlen szerencséje: szavazóbázisának nemzetiségi alapon történő (és nem eredményorientált) voksolói magatartása, illetve a belső – erdélyi magyarságon belüli – ellenzékének a balkezessége lehet.

Az utóbbi időben, bár az anyaországban és az erdélyi politikában a magyarság a megosztás betegségével küzdött, és folyamatosan önmaga ellen harcolt, ám itt, furcsamód, „felfedezték a spanyolviaszt”. Az eddig csak acsarkodó felek egymás nyakába borultak, és elkötelezték magukat egy közös jelölt mellett. Maradt még egy kis „határozatlansági tényező”, de szinte biztosra vehető az „összefogás jelöltjének” a személye. A korábbi helyhatósági választások során is voltak már hasonló egységes jelöltek, de amint tudjuk, az utóbbi alkalmak során egyikük sem járt sikerrel. Ehhez hozzájárult az ellenjelölt jó szereplése, és az etnikai arányok módosulása is.

A mostani magyar jelölt személyét esetlegesen illető kritikáktól eltekintve, felmerülhet az a kérdés, hogy mit változtat az új jelölt az előző elvesztett választásokhoz képest? Mi az a plusz, aminek köszönhetően most jobb esélyekkel indulna a megmérettetésre? Természetesen, nagyon örvendetes az érintett személyek lelkes hozzáállása, az alázatos és önmagukat felvállaló magatartása, a nagyfokú bizakodás és optimizmus, de mintha egy déja-vu érzéssel lenne dolgunk, hiszen többnyire ugyanilyen alapokra épültek a korábbi jelölések is. Azóta számunkra csak még előnytelenebbekké váltak az etnikai arányok, az RMDSZ hatalmi „visszaélései” pedig csak tovább erodálták az érintett választóközönséget. Mindent egybevetve, egy még nehezebb választás előtt állunk. Mi lesz erre a győztes stratégia?

Share Button
Ennyien olvasták: 229

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.