Központ
2018. április 19. csütörtök, Emma

Világos, mint az egyszeregy

Szentgyörgyi László február 1, 2018 Vélemény

VÉLEMÉNYEM SZERINT

Szidtok – elismerem: sokszor joggal -, de eljön az idő, amikor visszasírtok még minket – vetette szememre néhány éve az egyik közismert politikus, aki még a rendszerváltáskor került a korábban általa is megvetett pályára. Bármennyire is nehezemre esik, ki kell mondanom: igaza volt. Legalábbis abban a vonatkozásban, hogy a mai fiatalok a bokájukig sem érnek fel az aktív politizálást mostanság abbahagyóknak. Szellemi, lelki, erkölcsi értelemben semmiképp. Hja, kérem, a fiatalság önmagában még nem érték! Amiként a tapasztalat – különösen a rosszban szerzett – sem. Csak az lepett meg, hogy ilyen hamar rá kellett erre döbbennem.

Mindez az egyik helyi román nyelvű napilap tudósítása olvastán jut eszembe, amelynek címében a cikkíró vásárhelyi román-magyar megbékélést emleget a fejedelemségek egyesülésének kerek 159. évfordulója kapcsán. Kíváncsian végigolvastam a cikket, de a címben emlegetett megbékélésről egyetlen szó sem esett benne. Annál inkább a különböző helyi potentátok – köztük RMDSZ-politikusok – koszorúzásáról, és az ilyenkor szokásos hórázásról. Miből következtethetett a szerző az általa említett megbékélésre? Valószínűleg abból, hogy a megyei rendőrség udvarán tartott ünnepségen a „szövetség” képviseletében jelen volt Vass Levente, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke, parlamenti képviselő, illetve Makkai Gergely, Marosvásárhely alpolgármestere is.

Ha emlékezetem nem csal, a korábbi években nem volt erre példa. Akkor vajon miért érezték épp most szükségesnek az RMDSZ illetékesei, hogy jelen legyenek az eseményen? Illetve ki, kik döntötték ezt el? Mert egyértelmű, hogy az RMDSZ képviseletében voltak ott. A városházát maga a polgármester képviselte, s ha egy helyettesének jelenlétéhez is ragaszkodik, akkor ott van a másik, a többségi nemzethez tartozó alpolgármester is. Tehát Makkai, gondolom, könnyen kihúzhatta volna magát a „feladat” alól. Viszont úgy tűnik, ő ott akart lenni. Vagy valahol, valakik úgy döntöttek, hogy ott akarjon lenni. Hasonlóan Vass Leventéhez, aki ugyan a törvényhozás alsóházának tagjaival együtt koszorúzott, de a jelek szerint nem a törvényhozás döntésének eleget téve. Mivel a PNL-t nem képviselte senki a koszorúzáson, sem a PMP-t, azt kell hinnem, Vass önszorgalomból volt ott.

Azt mondják, minden közéleti-politikai tettnek megvan a maga szimbolikája. Sőt, attól függően, ki és honnan nézi, mást és mást jelenthet. Az említett cikk szerzője a román-magyar megbékélés jelét olvasta ki belőle, én viszont az RMDSZ részéről a kishitűségből, a sanda hátsó szándékból táplálkozó behódolásét, önfeladásét. A helyzetet súlyosbítja, hogy erre most került sor, a decemberben esedékes centenárium közeledtével felerősödő román nacionalizmus, zsigeri sovinizmus, szándékosan táplált magyargyűlölet körülményei között – amire nem látok mentséget.

Hacsak a háttérben nem született egyezség arra vonatkozólag, hogy mondjuk Dorin Florea polgármester, valamint a helyi potentátok jelenlétükkel tisztelik majd meg a március 15-ei postaréti megemlékezést. Az lenne a román-magyar megbékélés igazi jele. Merthogy az első lépést a győztesnek kell megtennie, fordítva kizárólag a behódolás jeleként lehet azt értelmezni. Világos ez, mint az egyszeregy… Véleményem szerint.

Share Button
Ennyien olvasták: 723

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.