Központ
2017. augusztus 24. csütörtök, Bertalan
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Derült
Holnap
Derült
Derült
Szombat
Derült

Visszatekintő

Központ december 17, 2011 Vélemény

Molnar_TiborVisszatekintő

Az év vezető híre kétségkívül az volt, amikor május elsején, a munka ünnepén Barack Obama bejelentette: az amerikai haditengerészet egy kommandós alakulata végzett Oszáma bin Ládennel egy negyven percig tartó tűzharc során, annak pakisztáni búvóhelyén.

 

De vajon tényleg? Ugyanis az ördögi mikulás halála a mai napig tisztázatlan, s csupán egymásnak is többször ellentmondó beszámolókra és nyilatkozatokra támaszkodhat a közvélemény. Tény, hogy az amerikai elnök szaván kívül semmilyen más „garancia” nincs rá, hogy valóban kinyiffantották. Fölöttébb érdekes az elnöki hivatal azon nyilatkozata is, mely szerint azért nem tették közzé a főgonosz holttestéről készült fényképeket, mert azokat nemzetbiztonsági szempontból veszélyesnek minősítették. Hát…kifundálhattak volna valami ésszerűbb magyarázatot is, mert ezt a marhaságot nem esszük meg. És még valami: a hivatalos közlés szerint a genetikai vizsgálat igazolta, hogy a halott valóban Oszáma bin Láden. Ezzel csak egyetlen bibi van: az, hogy a hivatalos közlést viszont nem igazolta az égvilágon semmi…

Hír-toplistánk második helyén a Dancs Annamari születésnapján, március 11-én bekövetkezett fukusimai atomerőmű-baleset áll. Mint ismeretes, egy kiadós földrengés és az azt követő szökőár romboló hatásai súlyos nukleáris üzemzavarok és balesetek sorozatát indították el. A földrengés és a cunami következtében tizenkétezren meghaltak, és több mint tizenötezer ember eltűnt; a víz néhol tíz kilométeres mélységben hatolt be a szárazföldre, s vitt mindent, mint ultiban a piros hetes. Az atomerőmű megsérülését követően a levegőbe került sugárzó anyag mennyisége a csernobili szennyeződés kb. egyötödére(!) tehető, de mi ettől nem rezeltünk be különösebben, mivel – szerencsére – Japán elég messze van; igen, ilyen egoisták vagyunk, ez van. Az viszont már kevésbé megnyugtató, hogy hasonló atomkatasztrófa a környező országok bármelyikében is bármikor bekövetkezhet, a csernavodairól nem is beszélve, és akkor majd nem fogunk olyan hanyagul átkapcsolni a Barátok köztre, ahogy tettük azt már másnap a japcsi tragédiáról szóló tudósítások esetében…

A legszörnyűbb és legmegrázóbb azonban a norvég tömeggyilkosról szóló hír volt. Nyolc ártatlan felnőtt és hatvankilenc ártalmatlan gyermek – statisztikailag ennyi az egész, azt viszont megtippelni se lehet: hánnyal kéne beszorozni ezt a hetvenhetet ahhoz, hogy hozzávetőlegesen megkapjuk a személyes tragédiák számát. Mit élhettek át azok a szülők, hogy bírták elviselni, hogyan tudnak egyáltalán élni ezentúl anélkül, hogy ne csavarodnának be? Akik elküldték féltett gyerekeiket diáktáborba, legfeljebb attól tartva, hogy az esti tábortűznél, vidám gitározás-énekelgetés közben kamasz fiúk kissé bevodkázik, vagy kislányuk esetleg nagylányként tér haza, aztán megjelent egy ámokfutó, és könyörtelenül, akár egy Terminátor, kivégezte őket. Mert a hatvankilenc norvég tini (akik közt voltak szép számmal nem tősgyökeres norvégok is, de ez teljesen mellékes) nem egyszerűen áldozat, nem csak rideg statisztikai adat, hanem hatvankilenc élet, hatvankilenc fiatal élet, melyeket egy bomlott elme kioltott. Apropó, bomlott elme: a norvég pszichiáterek (akik hónapok óta vizsgálgatják a csávót) szakvéleménye szerint – múlt héten tették közzé – Breivik koma nem beszámítható, magyarán nem normális. Mondjuk, mi már a mészárlás napján is gyanakodtunk erre.

Share Button
Ennyien olvasták: 235

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.